Prim Hírek

Ha viszont az egyéb csúcsokat nézzük, akadtak bőven. Az ukrán az egyetlen atléta, aki egymás után hat világbajnokságon tudott aranyérmet nyerni. Számában az is unikum, hogy legalább negyvenszer jutott túl a hat méteren - egyes statisztikák szerint negyvenhétszer -, és harmincötször javított világrekordot, a 615 centimétert fedett pályán ugrotta, szabadtéren egy centivel elmaradt ettől az eredménytől. Persze a "leszálló ág" is szép volt, még vb-aranyak is belefértek.

Csak az olimpiákkal nem volt szerencséje, és ez még akkor is igaz, ha Szöulban 1988-ban ő lett a bajnok. Négy évvel korábban már az övé volt a világcsúcs, de a szocialista tábor bojkottja miatt nem versenyezhetett Los Angelesben. Két olimpián, 1992-ben és 2000-ben kiesett, 1996-ban pedig megsérült a verseny előtt.

Világszerte nagyra becsülik, egy francia rajongója az interneten külön oldalt szentelt neki A rúd cárja címmel, itt látható néhány sporttörténeti ugrásának videofelvétele is (www.ifrance.com/sergeibubka). Aki a stílusát szeretné tanulmányozni, az egyik 605 centis ugrását tekintheti meg sorozatfelvételen, összehasonlítva Taraszov kerek hatméteres ugrásával (www.advantageathletics.com/comparison). A legjobb világversenyes eredményeiből is csinos gyűjtemény látható a www.mwukr.ca/bubka lapon.

Az a felsoroltakból is kitűnik, hogy páratlan tehetségű rúdugró volt, de feltehetőleg más számokban is sokra vitte volna. 100 méteren 10,2 másodperc a legjobb eredménye, a távolugrásban pedig 780 centi.

Amikor kezdte a pályáját, még nem voltak nagy pénzek a sportban, és neki is szerepe van abban, hogy feljebb tudták srófolni a díjakat az atléták. A második világcsúcsáért mindössze száz dollárt és egy hifitornyot kapott 1984-ben, tíz év elteltével pedig az utolsó rekordja egy 120 ezer dolláros Ferrarit ért. Talán a rekordokért kitűzött különdíjak is közrejátszottak abban, hogy az utolsó kilenc alkalommal már csak egy-egy centimétert javított a csúcsán, hiszen ő sem ellensége a saját pénzének. Otthon még világbajnokként is lakásgondjai voltak, most viszont a családjával már elegáns helyen, Monte-Carlóban él. Mégsem felejti el, hogy honnan indult: Donyeckben sportklubot működtet, a költségek nagy részét ő fedezi, és évek óta szponzorálja a város atlétikai gálaversenyét.

Februárban ezen a gálán búcsúzott el hivatalosan is a versenyzéstől, és vehetett át magas állami kitüntetést Kucsma elnöktől: most már papírja is van arról, hogy Ukrajna hőse. Nurmi után ő az első atléta, akinek még életében szobrot emeltek.

A sportolók, sportvezetők is megbecsülik, tagja lett a Nemzetközi Olimpiai Bizottság végrehajtó bizottságának. Elképzelhető, hogy vezetőként további magaslatokat hódít meg.