Prim Hírek

A BME által fejlesztett MRC 100 műhold összeállításában számos egyetem közreműködik. A Széchenyi István Egyetem Jedlik Ányos Gépész és Villamosmérnöki Szakkollégium SZE-SAT szekciója nem kisebb feladatra vállalkozott, minthogy a műholdon belüli adatkommunikáció fejlesztése érdekében megalkosson egy 30-szor 30-szor 3 milliméteres panelt, amely rövid szöveges üzeneteket sugároz a Földre. Érdekesség, hogy a mindössze 2,1 gramm súlyú eszközt szó szerint patikamérlegen mérlegelték, hiszen ezredgramm pontosságú mérésre volt szükség. 

Marton Gábor, Magda Martin és Keresztény Dániel az űrbe készülő kommunikációs mini-modullal. (Fotó: Horváth Márton)

„Tavaly év végén értesültünk a lehetőségről, majd az év elejére konkretizálódott, hogy milyen paramétereknek kell megfelelnünk. Ezután gőzerővel kezdtünk dolgozni a projekten, és februárra már el is készült a nulladik panelünk” – tekintett vissza a kezdetekre Marton Gábor, aki 2007-ben végzett az intézmény automatizálási szakán, így Széchenyi alumniként koordinálja a hallgatók munkáját. Hozzátette, több nehézséggel is meg kellett küzdeniük, mint a chiphiány vagy a koncepciójuk újragondolása, végül igazi csapatmunkával megoldották a feladatot.

„A modullal az elsődleges cél, hogy a fellövés után az előre leprogramozott üzenetek foghatók legyenek a Földön. Ha ez sikerül, akkor bárki dekódolhatja városunk és egyetemünk, a SZE-SAT labor, illetve a készítők nevét is. Az abszolút siker az lenne, ha a műhold teljes működése alatt foghatnánk ezeket a jeleket” – hangsúlyozta Magda Martin, aki a modul programját gyúrta egybe. A hardver fejlesztéséért felelős Keresztény Dániel hozzátette, a Széchenyi-egyetem központi épületének tetején található az antenna, amellyel veszik majd az üzeneteket és nyomon követik a műhold működését. „A berendezés hamarosan új forgatómotort kap, így a következő feladat a vezérlés programozása, a vételtechnika kialakítása. Az év végére tervezett startig ezzel is készen kell állnunk” – fogalmazott a hallgató.

A Széchenyi-egyetem hallgatói által fejlesztett panel valamivel nagyobb, mint egy százforintos, de kisebb, mint egy Pilóta keksz. A képen látható édességet a SZE-SAT csapat egy meteorológiai ballon „fedélzetén” 32 kilométeres magasságba repítette, vagyis a szonda egy igazi Pilótával repült. (Fotó: Horváth Márton)

A csapat nyár elejére több modult is legyártott, majd a fejlesztést sokrétű teszteknek vetették alá. A hősokkteszt során rövid időn belül két szélsőséges hőmérsékletnek, mínusz 40 és plusz 60 foknak tették ki a panelt, majd a klímakamrában folyamatos hőmérséklet-változásokat generáltak, de rázósokktesztet is végeztek, amelyekkel a kilövésnél illetve az űrben várható körülményeket szimulálták. Röntgen- és CT-vizsgálatnak is alávetették az eszközt annak érdekében, hogy a forrasztások minőségéről is megbizonyosodjanak. „Végezetül egy hosszú idejű tesztet is elvégeztünk, amelynek során egy hétig üzemeltettük, ezzel bejárattuk a modult a Föld körüli feladatteljesítéséhez” – fejtette ki Marton Gábor.

A csapat tagjai hangsúlyozták, hogy a panel elkészítése során rengeteg tapasztalatot szereztek, és ezáltal közelebb kerültek kitűzött céljukhoz, a Széchenyi-egyetem saját műholdjának elkészítéséhez. „A műholdépítés és pályára állítás összetett feladat, ezért van közöttünk villamosmérnök, jogász, közgazdász hallgató egyaránt” – emelte ki Keresztény Dániel. Magda Martin hozzátette, akit e terület érdekel, szívesen látják a csapatnál, hiszen a hallgatók egymástól is sokat tudnak tanulni: „Van, aki gyártástechnológiában, van, aki mérési vagy jogi területen jártasabb, így egymást egészítjük ki, egymást inspiráljuk.” Marton Gábor mindezt azzal toldotta meg, hogy a SZE-SAT szeretné megszólítani az űrkutatás iránt érdeklődő közép- és felsőoktatásban tanuló fiatalokat, a szakkollégium pedig támogatja a diákok tudományos kutatásait, Tudományos Diákköri Konferencián való részvételüket. Az egyetemi műhold megépítésébe a helyi cégeket is bevonnák, hogy összefogással, a partnerekkel közösen vigyék Győr hírét egészen a csillagos égig.

A fejlesztők a panellel a Széchenyi István Egyetem tetején, a háttérben az antennával, amellyel a műholdra kerülő modul jeleit készülnek fogni. (Fotó: Horváth Márton)

„Nagyon büszkék vagyunk a hallgatóinkra és segítőikre, akik ebben a munkában részt vettek. Neil Armstrong szállóigévé nemesült mondata után ez kis lépés az embernek, de nagy lépés a Széchenyi István Egyetemnek. Valóban nem túl nagy az a harminc milliméteres nyomtatott áramköri lap, amelyet egyetemünk hallgatói alkottak, de mégis egy olyan fejlesztés, amely a világűrben keringve viszi hírnevét egyetemünknek” – fogalmazott dr. Vári Péter, a Széchenyi-egyetem docense, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság főigazgató-helyettese. Hozzátette, minden szükséges tudás fellelhető az egyetem különböző karain, ezért – ha a fiatalokban megvan a kellő kitartás – az elkövetkező években saját kisműholdat juttathatnak a világűrbe. „Kevés felsőoktatási intézmény mondhatja el magáról, hogy hallgatói űreszközöket fejleszthetnek, a Széchenyi István Egyetemen viszont még erre is van lehetőség” – zárta dr. Vári Péter.