Prim Hírek

Természetesen az 52 milliárd dolláros forgalmú, világszerte 130 000 alkalmazottat foglalkoztató telefonóriás egyéb indokokkal is előrukkolt. Például a koaxiális vezetéket, amely a kábelhálózatok alapja (volt), az AT&T mérnökei fejlesztették ki, még a II. világháború után. A legnyomosabb érv azonban kétségkívül a telekommunikációs iparban is kimagaslóan nagy értékű felvásárlások után megszerzett kábelpiaci részesedés: AT&T-kábelen "lóg" az amerikai háztartások 26%-a. Ehhez az óriási tortaszelethez persze mélyen a zsebébe kellett nyúlnia a legnagyobb Bell-bébinek: 48 milliárd dollárt fizetett 1998 júniusában a TCI-ért és közel 65 milliárdot a MediaOne-ért. A versenytársak sem hagyták szó nélkül ezt a két gigantikus tranzakciót: az ágazati felvásárlások és összeolvadások összértéke nyár végéig már meghaladta a 140 milliárd dollárt (szeptember közepén az MCI-Worldcomnak sikerült még feljebb tornászni az akvizíciók értékrekordját a Sprint 130 milliárd dolláros felvásárlásával).

Ha megkérdezünk egy piaci elemzőt, hogy mi az oka ennek a nagy felvásárlási láznak a telefon- és főleg a kábelpiacon, akkor egy matematikából már jól ismert fogalmat fog rávágni: a konvergencia.

A hang- és adatátviteli technológiák, iparágak, vállalatok összemosódásával, összeolvadásával járó folyamatot nevezi a szakirodalom konvergenciának, Armstrong pedig, aki a kábelpiac fejlődését három nagy hullámra osztja fel, a harmadik hullámot - napjaink eseményeit - "kommunikációs forradalomnak". Az első hullám a negyvenes évek végén kezdődött, amikor is kábeleken juttatták el a tévéadásokat oda, ahová antennán keresztül nem lehetett. A második hullám a hetvenes évekkel érkezett, az integrált áramkörös technológiák megjelenésével, a kábelek kapacitásának növekedésével és az első műholdak pályára állásával lehetővé vált, hogy az előfizetők még több csatorna közül válasszanak.

Míg az első hullámban - az első huszonöt évben - a kábeltársaságok 10 millió előfizetőt gyűjtöttek össze, és az iparág bevételei 600 millió dollárt értek el, addig a második huszonöt év után már 67 millió előfizetőt és 34 milliárd dolláros bevételt tudtak felmutatni. Ez a fejlődés tovább folytatódik a harmadik hullámban, ugyanis várhatóan a kommunikáció legelterjedtebb formái - többek között az internet és a telefonálás - is kábelen fognak zajlani. Ezek alapján érthető, hogy mekkora meglepetést keltett szakmai körökben egy tanulmány, amely éppen azt támasztotta alá, hogy a szolgáltatóknak azonos mennyiségű hangot jobban megéri továbbítani, mint adatot.

Látszólag minden trend ellen szól a Datamonitor piackutató cég tanulmánya, amely kimutatta, hogy a hangtovábbítás értékesebb, mint az adattovábbítás. Jelenleg 11-szeres a különbség, és ez a trend a jövőben folytatódik, 2001-re eléri a 76-szoros nagyságot (1. ábra). Az adatokat az értékesített szolgáltatásokból származó bevételek és a teljes forgalom (adattovábbításnál nem értendő bele a LAN-ok forgalma) hányadosaként kapták. A meglepő, a piaci trendekkel ellentétes eredmények abból adódnak, hogy a modell nem veszi figyelembe a továbbított adatmennyiség robbanásszerű, a hangtovábbításnál sokkal magasabb növekedését. Az internet megjelenésével az adatforgalom megsokszorozódott, a hálózatok költsége a töredékére csökkent, míg az alacsonyabb kategóriába tartozó adattovábbítás - pl. internetoldalak, e-mailek, csevegések - mennyisége drámaian növekszik, ugyanakkor a hagyományos telefóniában a sávszélesség és a magas, illetve alacsony értékű forgalom aránya egyaránt állandónak vehető.

Andy Ponsford, a Datamonitor főelemzője így kommentálta publikációjukat: "Nincsenek többé kizárólag a drága forgalom számára fenntartott adathálózatok, de határozott az igény a mindenhol megtalálható hálózat iránt, és a teljes forgalom gyors növekedése meg fogja teremteni a piacon az értéket."

Az egyik legígéretesebb megoldás a többek között már hazánkban is működő voice over IP-nek nevezett, internet alapú telefonálás, amellyel radikálisan csökkenthetők a telefontarifák. A Schema londoni tanácsadócég tanulmánya szerint 2003-ra minden nemzetközi hívás 21%-a az interneten fog bonyolódni, és az ebből származó bevételek elérik az 1,3 milliárd dollárt. Ez a szolgáltatás világszerte olyan ütemben fejlődik, hogy a Datamonitor kutatásai alapján a kommunikációs iparban a hang- és az adatátvitelből származó bevétel 2007-ben meg fog egyezni (2. ábra).

Mindezek után kétség nem férhet hozzá, hogy a kommunikáció forradalmát éljük, amelyről C. Michael Armstrong a következőket mondta: "Beléptünk egy olyan arénába, ahol a verseny sokkal intenzívebb lesz, és sokkal stimulatívabb, mint bármi, amit eddig ismertünk. Olyan lehetőségek nyílnak meg, amelyeket még soha nem láttunk, s amelyek alapjaiban és örökre átalakítják azt, ahogyan kommunikálunk, szórakozunk, informálódunk és tanítjuk magunkat."