Prim Hírek

Aki nem ismerné, a rendszer lényege, hogy a regisztrált tagoknak az online töltött idő után óránként 0,50 dollárt fizet, amennyiben ez idő alatt az illető képernyőjén üzemel az ún. "viewbar" - egy kis ablakocska, amelyben folyamatosan reklámok futnak. Az óránkénti 50 cent, azaz havi 40 óra szörfözéssel elérhető havi 20 dolláros kereseti lehetőség természetesen nem hozta volna ennyire lázba a világ szörföseit, ha a rendszer egyébként korántsem tehetségtelen kiagyalói mindezt nem spékelik meg egy csábítóan megfogalmazott, havi több ezer (!) dolláros jövedelem lehetőségét ígérő, többszintű, közismertebb nevén MLM (multilevel marketing) jutalékos rendszerrel.

A cég 1999 márciusában nyitotta meg példátlanul gyorsan népszerűvé vált weboldalát a www.AllAdvantage.com címen. Az MLM rendkívül hatékony promóciós erejének hatására az AA-mizéria hamarosan az egész netet kíméletlenül elárasztotta. Beindult a nagy beszervezősdi, a könnyű jövedelem reményében az új tagok a webmarketing minden szóba jöhető eszközét kihasználva igyekeztek minél nagyobb piramist maguk alá építeni. Megteltek az AA-tagok célzott üzeneteivel a moderálatlan levelezőlisták, online fórumok, ingyenes apróhirdetők, beszélgetőcsatornák, weboldalak ezreire kerül fel a lila-fehér AA-banner, és megállíthatatlanul szaporodni kezdtek a kifejezetten tagtoborzás céljából farigcsált honlapok, illetve az ezek látogatottságának növelését célzó agresszív reklámok. A beszervezőkód sok netező egyénialáírás-fájljába is beépült, így még a magánlevelekben is felbukkantak azok üzenetei, akik az e-mail erejével próbáltak minél szélesebb körben új tagokat maguk alá szervezni. Mindennek hatására az AllAdvantage regisztrált tagjainak száma már az első 3 hónapon belül meghaladta a 2 milliót.

Közben újra és újra átélhettük azt a roppant lehangoló az érzést, amikor egy rég elveszett osztálytárs, családtag, ismerős felbukkanásának csak addig tudunk örülni, amíg ki nem derül a hívás valódi célja: mindössze +1 tagnak kellettünk a cimbora hálózatába. A net esetében a távolból felbukkanó ismerősünktől egy kacifántos webcímet kapunk, amelyre kattintva - micsoda szerencse! - mi magunk is bekerülhetünk a neten meggazdagodók táborába, de természetesen csak akkor, ha vállaljuk, hogy magunk is tovább építjük a hálózatot.

MLM-szakértők véleménye szerint a jó network-marketing rendszer alapja egy kiváló minőségű termék vagy szolgáltatás, amelynek fő ismérve, hogy egyedisége miatt nehezen koppintható.

Ennek a kritériumnak semmiképpen sem felel meg az AllAdvantage rendszere, hiszen kirobbanó sikerének hatására hónapokon belül tucatszám jöttek létre az azonos koncepcióra épülő újabb és újabb vállalkozások, hasonlóképp MLM-rendszerben toborozva a tagokat, és egyben megsokszorozva a neten cirkuláló hirdetések számát. A nálunk legismertebbé vált ún. surfmoney programok: Spedia, ValuePay, GoToWorld, Utopiad, DotAD, ePipo, SharkHunt, DeskTopDollars, Surfing2Cash; de megjelentek a reklámot tartalmazó e-mailek után fizető (vajon van, aki nem kap elég e-mail reklámot e nélkül is?), szintén network-marketing módszerrel építkező cégek is, ld. AmazingSolution.

Nem sokáig váratott magára az AllAdvantage hazai adaptációja, amely Forinter.net néven indult 1999 nyarán. Bognár Attila, a website tulajdonosa maga is bevallja, hogy amerikai mintára hozta létre a magyar változatot, amelynek szlogenje: "Szörfözz a magyar hirdetők forintjaiért!" Kérdés azonban, hogy sikerül-e magyar hirdetőket találnia, akik forintokat tesznek a rendszerbe. Az ígéretek ellenére ugyanis a "Forintbar" letöltéséhez év végéig sem juthattak hozzá a tagok, a weblapon - éppúgy, ahogyan annak koppintásán, a Sokpenz.neten is - még mindig csupán a tagszervezés folyik.

Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye az internetet elözönlő spamáradatról, Bognár Attila, a Forinter.net tulajdonosa így válaszolt: "Szigorúan tiltjuk a spammelést. Minden tagunknak figyelmébe ajánljuk Anti-Spam Elvünket, amely weblapunkon olvasható. Hangsúlyozzuk, hogy a Forinter.net minden olyan módszer használatától mereven elzárkózik, amely spamnek számít. Tehát tilos kéretlen levelek küldése ismeretlen embereknek. Tilos olyan levelezőlistákon és egyéb olyan nyilvános fórumokon terjeszteni a Forinter.net rendszerét, amelyek nem üzleti kérdésekkel foglalkoznak. A személyes e-mail egyébként sokkal hatásosabb, mint a nagy levelezőlisták. Azokat, akik megsértik az Anti-Spam Elvünket, minden előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük a rendszerből. Sajnos eddig már többeknek is meg kellett e miatt szüntetni a tagságát."

Mindez szépen hangzik, azonban jogosan tehetjük fel a kérdést, hogy hol az az ember, aki képes figyelemmel követni a neten működő összes levlistát, fórumot és hirdetőt, nem beszélve az átlátszó szándékkal megfogalmazott, promóciós célú magánlevelekről? Ott díszeleg az "Anti-Spam Policy" az AllAdvantage és a többi másolt rendszer honlapján is, kellőképpen bebizonyosodott, mennyire jelent visszatartó erőt a sok beszervezett tag után busás jövedelmet remélő hálózatszervezők számára az értelmes írott szó. Ez egyébként is már messze nem internetspecifikus, sokkal inkább emberi-etikai kérdés, amely semmilyen policyval nem szabályozható.

A spam tehát árad, a hálózatépítők kezében megelevenedik a bűvös csodaszer, a potenciális tagok ezreinek elérését megkönnyítő világháló.

Az HIX érdekes internetes oldalakat ajánló levelezőlistájának egyik törzsolvasója ekképp fakadt ki az egyre irritálóbb levéláradatra reagálva, és találó soraival sokunk véleményét tolmácsolta:

"Szörfözéssel pénzt keresni - igen, a hír igaz! Nem csak a spedia.nettel kapcsolatban, a többi tizenhatezer hasonló szolgáltatással kapcsolatban is. S valahányszor megjelenik egy ilyen tudósítás a Kukkerben, pontos tájékoztatásunk érdekében a hír beküldője mindig siet közölni: Jelentkezni itt lehet: www.spedia.net/cgi-bin/ddir/tz-cgi?/run=xxxxxx-refid=101389.

Nem, a világért sem úgy, hogy 'www.spedia.net'. Hiszen ha beszervezel valakit, akkor őutána is kapsz pénzt - az egyéni azonosító számnak tehát benne kell lennie a címben. Az én, _én,_ ÉN sorszámomnak, különben nem tudok beszervezni senkit, nem kapok még plusz tíz centet óránként. De ezt, ugye, nem kötöm a publikum orrára. Még megvádolnának, hogy nyerészkedek, pedig hát nem kerül ez semmibe az illetőnek, olyan mindegy neki, hogy az én, _én,_ ÉN sorszámomon keresztül regisztrálja magát, vagy anélkül, de nekem, _nekem,_ NEKEM nem mindegy, csak akkor kapok pénzt, _pénzt,_ PÉNZT, ha ott van a sorszámom is. Nem, nem muszáj ezt közölni. Az emberek olyan rosszindulatúak, felhasználják a mástól kapott információt, és nem fizetnek érte semmit.

E listának, gondolom, több ezer olvasója van. Ha csak minden tizedik egy ilyen piramisszolgáltatóra iratkozik fel, az néhány száz reference ID, néhány száz rövidke híradás a remek internetes pénzkereseti lehetőségről, amely nem különbözik ugyan az előtte meg az utána megjelenő hozzászólástól, talán még a honlap is ugyanaz, de egy különbség mégis lesz, a legfontosabb, a gyönyörűséges 'reference ID', a meggazdagodás kulcsa, az eldorádó."

Az "itt a nagy lehetőség" stílusban megfogalmazott honlapokon (lásd pl. www.nexus.hu/hackid) olvashatunk efféle mondatokat: "Ha, mondjuk, szerzel 10 embert, és négy szinten át mindenki 10 embernek átadja a lehetőséget, akkor havi 50 000 dollár körül keresel. A lehetőség teljesen ingyenes, semmiféle kötelezettséggel nem jár, és kb. 3 perc regisztráltatni tudod magad!" Az ilyen "túl szép, hogy igaz legyen" ajánlatok ellen felvértezett, értelmes gondolkodású ember számára nyilvánvaló az állítás hamissága. Ott csúszik hiba a naivan hirdetők számításába, hogy feltételezik: csoportjuk minden tagjának sikerül még ugyanannyi tagot maga alá szerveznie, holott a következő szinteken beszervezhető tagok száma mindig csak töredéke a felsőbb szintekének. Így a ténylegesen elérhető jutalék messze alatta marad a számított értéknek, ha egyáltalán legitim a cég, hajlandó és tud fizetni a tagoknak, nem omlik össze idő előtt.

Érdekes módon a szélhámosságot gyanítók jóslatai ellenére az AllAdvantage fennmaradt, sőt a legkorábban belépő amerikai szörfösök már meg is kapták első csekkjeiket, igaz, hogy azon messze nem ezresek, hanem az előzetesen kalkuláltnál lényegesen alacsonyabb összegek szerepeltek. Az AA hivatalos közlése szerint 1999 augusztusában csekkenként átlag 47,77 dollárt küldtek ki a hálózat tagjainak (arról már hallgattak, ezt az infót csak a tagok tették hozzá a webmarketingfórumokon, hogy ezek az augusztusban postázott csekkek a előző három hónapra vonatkoztak, azóta nem is ismertettek ilyen adatokat). A piramis csúcsán álló kisebbség (az ötlet gazdái, a cég tulajdonosai) számára azonban mindez nyilván bombaüzlet.

Az AllAdvantage tehát töretlen ambíciókkal terjeszkedik, időközben 300 alkalmazottat foglalkoztató vállalattá nőtt, 9 amerikai városban és Londonban nyitott irodát, a hálózat regisztrált tagjainak száma pedig 1999 végére megközelítette a 4 milliót. Ezt a taglétszámot 240 ország szörfösei teszik ki, akik mind izgatottan várják, mikor kapnak végre zöld lámpát a viewbar letöltéséhez. A fizetett reklámnézegetéshez szükséges alkalmazást egyelőre csak az USA-ból, Kanadából és Nagy-Britanniából lehet letölteni, de már régóta kilátásba helyezték a nemzetközi nyitást, a cég ígérete szerint a 2000-es év elején megérkeznek Franciaország, Németország, Ausztrália és Új-Zéland szörföseihez. Ennek hatására megállíthatatlanul folyik a világméretű tagszervezősdi, amelyből természetesen a magyar szörfösök sem maradhatnak ki.

A Financial Times cikke szerint a legnagyobb veszély, hogy az iszonyatos számú jelentkezőhöz mérten nem tudnak majd szert tenni elegendő fizetett hirdetésre. Ezt bizonyára tudni vélik az AA menedzserei is, akiknek vélhetően kialakult már valamiféle elképzelésük arra vonatkozóan, hogyan aknázzák ki a 4 milliós taglétszámban (közösségben, ahogy ők nevezik) rejlő üzleti lehetőséget, azaz vásárlóerőt. Az AllAdvantage Prio.nettel kötött szövetsége leginkább egyfajta vásárlói klub kialakítását vetíti előre, amely már közel jár a begyűjtött címek célzott marketinges, ill. kereskedelmi célú felhasználásához.

Sok tekintetben igaza van a "Webreklám" levelezőlista Lord nevű hozzászólójának, aki ekképpen fogalmazott:

"Hogy miért nem hiszek a surfmoneyban? Tessék 5 érv:

1. Én még nem láttam Magyarországon élő embert, akinek egy ilyen cégtől jött volna csekkje.

2. A józan paraszti ész azt súgja, egy cég sem olyan hülye, hogy a semmiért kifizessen ennyi pénzt. Fél óra alatt lehet találni olyan progit, amely megoldja, hogy ne zavarjanak a reklámok, miközben elvileg 'nézed', tehát a dolog kikerülhető - és ezt a hirdető cégek is tudják!

3. Túl magas az összeg: 0,50 dollárért a piacon kialakult átlag 0,10 centes clickthrough jutalékkal és 1%-os kattintási aránnyal számolva 500 ember lát egy reklámot. Egy óra alatt egy szörfös nem néz meg 500 különböző bannert, az tuti, tehát reklámértékben messze elmarad a hagyományos pay-per-click hatékonyságától.

4. Épeszű ember nem lép be akármilyen MLM-hálózatba, lévén a beszervezhető emberek száma véges.

5. Végül pedig biztos nem tennék olyan programot a gépemre, amely online ki tudja, még mi mindent csinál. A szervező cégek előtt viszont le a kalappal: nagy ötlet, hogyan jussunk nevetséges összegért és energiaráfordításért milliónyi e-mail címhez, személyes adatokhoz, statisztikákhoz, miegymás."

Azt, hogy a hirdető cégek nem igazán rajonganak az újfajta reklámozási formáért, jelzi, hogy a legtöbb PTS (pay to surf) szervező még ma is csak a tagtoborzásnál tart, tehát egyelőre sem hirdető, sem pénz nincs a láthatáron. Az ígéreteket időben egyre távolabb tolva hagyják, hogy a regisztrált tagok elvégezzék a vállalkozás hatékony marketingjét, és addig is, amíg nem sikerül fizető hirdetőt találni, növeljék a honlap ismertségét, látogatottságát, a beszervezett tagok (regisztrált e-mail címek) számát.

Ez megy is könnyedén, köszönhetően a szörfösök hiszékenységének. Azok, akiket megpróbáltam lebeszélni arról, hogy túlzottan beleéljék magukat a pay-to-surf távlataiba, mind ugyanazon érvet hangoztatták: "hiszen nincs semmi veszítenivalóm, itt nem kell előre befizetni semmit, a csatlakozás ingyen van, és ha mégiscsak sikerül így egy kis pénzt keresni, az tiszta haszon!"

Csak látszólag helyes ez az érvelés, ugyanis nem számol a promócióba fektetett munkával és az elfecsérelt energiákkal. A webmarketing idő- és munkaigényes tevékenység, az MLM-tagszervezés nem kevésbé. Ráadásul sokan forgalmas internetes honlapjukat használják hirdetőtáblaként, ahol az értékes hirdetési felületet lekötik a PTS-programok bannerjei. Egy napi több száz látogatót vonzó honlap tulajdonosa jobban jár, ha oldalaira inkább jól működő partnerprogramok bannerjeit teszi fel, amivel ha nem is dollárezreket, de tisztességes, előre kalkulálható mellékjövedelmet termelhet.

A bosszantó spammingáradaton kívül a jelenség másik káros hatása, hogy a "keress pénzt az interneten" szlogen sokak értelmezésében egyenlővé vált az online MLM-rendszerekkel, elvonta a figyelmet a tisztességes e-business lehetőségektől, holott épp az 1999-es év volt az, amikor a hagyományos, kattintás, illetve vásárlás után fizető affiliate programok, virtuális ügynökségek, a weblaptulajdonok számára szponzorálást jelentő különféle online reklámlehetőségek minden korábbinál látványosabb fejlődése valósult meg az interneten.

Mivel kezdettől fogva szkeptikusan és a fenti ellenérzések miatt csupán kívülállóként figyeltem a szörfös pénzkeresést kínáló programok térhódítását, úgy gondolom, csak akkor lesz teljes a körkép, ha szót adunk azoknak is, akik bevallottan nem kevés időt és energiát fektettek ezen hálózatok építésébe.

Ha van, akinek az alábbi olvasói levelek hatására sem megy el a kedve a surfmoney hajkurászásától, akkor az megérdemli, hogy drága idejét, internetes ismereteit és kreativitását ebben a fekete lyukban lássa majd elveszni.

1. olvasói levél

Subject: Keressünk sok pénzt forinternetezéssel - hülyítsük az embereket?

Az idén indult el Amerikában egy újfajta hulláma az internetes pénzkeresésnek. A dolog lényege egy MLM-jellegű rendszer, ahol ugyan nincs sem regisztrációs díj, sem egységcsomag. A belépett tagnak egy programot kell letöltenie. Az alkalmazás egy keskeny ablakot helyez el a képernyő alsó részén, amin keresztül reklámcsíkok töltődnek le rendszeresen a tag gépére. Ezért a reklámfelületért fizetnek cégtől függően óránként 40-60 centet, illetve bizonyos %-ot. Ha valaki hirdeti a rendszert, és az újonnan belépő a hirdetőre hivatkozik, a hirdetőnek további jutalék jár, azaz részesedik a beszervezett tagok bevételéből.

Az ötlet nem rossz. Annyira jónak tűnik, hogy az USA-ban és más országokban már legalább harminc ilyen rendszer próbál elindulni. Az persze kérdés, sikerülni is fog-e nekik, mert a legtöbb még csak a tagszervezés stádiumában tart. Amerikában ugyan nagy hagyományai vannak a reklámnak, de azért a reklámozó cégek száma véges. Korlátlan mennyiségű reklámfelületet nem tudnak megtölteni anyaggal. Ennek ellenére hónapok óta ígérgetik, hogy Európába is fognak fizetni, de eddig még egyetlen ilyen cég nem fizetett egy centet sem Európába, tehát Magyarországra sem!

Nem baj, hiszen a hullám hozzánk is elérkezett a nyár végén a Forinter.net képében. A rendszer szinte teljesen az eredeti amerikai rendszer másolása, csak dollár helyett forintban fizet(?).

Természetesen hónapok óta tart náluk is a tagszervezés - ígéretek vannak, program és pénz annál kevésbé. Jómagam is beléptem, abban a reményben, hogy egy kis aprópénzre tehetek szert. Sajnos úgy tűnik, erre vajmi kevés esély van.

Ősszel egy másik magyar 'cég', a Sokpenz.net is elkezdte a működést. Ugyancsak másolás, jelen esetben ők a magyar mintát koppintották, szinte egy az egyben. Elég rosszul is sikerült nekik. Bár mostanában kezd kicsit designos lenni az oldaluk, a kezdetekben eléggé szedett-vedett volt. A jelentkezést egyszerű e-maillel tehettük meg a levelezőprogramunk segítségével. Kb. 1 nap volt az 'automatikus' válasz átfutási ideje. A regisztráló oldalon kívül napokig más nem is volt fent. Gondolták, úgyis tudja már mindenki, miről van szó, csak lépjen be. A részleteket később is meg lehet majd beszélni.

Szeretném ebben a levélben e két rendszer hiányosságaira felhívni a figyelmet. Mindkét rendszernek tagja voltam, bár mára kiléptem, mivel szerintem üres ígéretek állnak az egész mögött. Úgy gondolom, semmi garancia nincs arra, hogy nem fognak visszaélni a naivan kiszolgáltatott e-mail címekkel. Fontos az a tény, hogy egyik rendszer mögött sem áll semmilyen cég, hiszen ha állna, akkor nem 70 dolláros .netes domainnel rendelkeznének, hanem magyar domainnevük is lehetne. Miért nincs egyik cég neve, elérhetősége sem feltüntetve a site-on? Hogy ne lehessen leellenőrizni a cégjegyzékben? Ha komoly cégekről lenne szó, nem titkolnák a nevüket! Márpedig én kétlem, hogy bármi garanciát tud nyújtani egy megfoghatatlan társulat. Mindkét rendszernek van ún. szabályzata. Egy jogász a hasát foghatja a nevetéstől, ha meglátja. Hogy ígérhet bármit, hogy vállalhat bármire garanciát egy megfoghatatlan rendszer? Minden szerződés természetes vagy jogi személyek között szokott köttetni. Jelen esetben kik a természetes vagy jogi személyek? Két név? Én mindkét rendszernél rákérdeztem a céges háttérre, de válaszra sem méltattak!

A Forinter.neten már hetek óta semmi komolyabb fejlesztés vagy hír nem volt. A Sokpénz.net már annál érdekesebb téma. Ők igyekszenek rendszeresen valami újdonsággal fenntartani a figyelmet. Szinte hetente jut valami mézesmadzag, amit elhúznak a gyanútlan emberek orra előtt. Nemrég kitették a netre a programjukról készült screenshotokat. Háááát, érdekes. Egyrészt engem kísértetiesen emlékeztet az egyik amerikai cég már működő programjára. Másrészt, bár állításuk szerint béta-tesztelik a progit, a tagoknak nem adják ki tesztelés céljából. Ha én tagja vagyok a rendszernek, és később használni is fogom, miért nem tesztelhetem? Egy belső teszt semmit sem ér. Mikor e-mailben rákérdeztem erre, szintén nem méltattak válaszra. Nagyon érdekes a tagnyilvántartó rendszerük is. Míg a Forinter.net sorban adja ki a számokat - így bármikor leellenőrizhető, hol tartanak, bár ők ezt ki is írják a főoldalra, Sokpénzék véletlenszerűen osztanak kódot. Nehogy az egyszerű szemlélő eligazodhasson. Mi értelme egy összevissza sorszámozásnak, ha nem az, hogy a tényleges taglétszámot elfedjék?

Kedvencem a legújabb beetetésük, amit 5000 Ft-nak hívnak. A lényege, hogy a hónapban legtöbb tagot beszervező tagjuk 5000 Ft-os nyereményben részesül. Mivel én is gyűjtöttem tagokat, rendszeresen figyelemmel kísértem a toplista alakulását. Amióta meghirdették, szépen egyenletesen nőttek az első emberek belépői. Most, hogy 1 napon belül itt az eredményhirdetés, hirtelen ismeretlen embereknek lett 100 fős taglétszámuk. Vajon hogyan szedtek össze ekkora csoportot 1 nap alatt? Azért ennyire nem kellene már hülyének nézni az embereket. Nyilvánvaló, hogy kicsit belekutyultak a fiúk a regisztrációba belülről. Hisz nincs közjegyző, aki ellenőrizhetné a dolog tisztaságát. Senki nem kérheti számon az 5000 Ft-ot. Hová is fordulhatna? A bírósághoz? Hisz csak egy fantázianév áll az egész mögött.

Nekem a személyes véleményem az, hogy ez itt nem tiszta ügy, ezért ki is léptem mindkettőből. Bár a kezdeményezés nem rossz, az USA-ban van rá esély, hogy ez valamennyire átformálja a reklámpiacot, nem hiszem, hogy Magyarországon az elkövetkezendő 1-2 éven belül ebből bármi komoly kisülhet. Elég csak egy kicsit utánaszámolni. 2000-re 500 milliót fognak a cégek internetes reklámra költeni az elemzők szerint. Akkor egy kicsit számoljunk: 2-3 Ft körül lehet 1 db reklámot eladni. Percenként kb. 3 reklámot terveznek sugározni. 40 órás havi limit és 20 ezer tag esetén: 3 Ft * 100 db (óránként) * 40 (óra havonta) * 20 ezer = 240 milliós havi forgalmat kellene lebonyolítania egy ilyen nem létező cégnek. Ugye mindenki belátja, mekkora esélye van annak, hogy az egész éves reklámtorta felét megszerezzék havonta!

Kérdés, hogy lehet-e ma az internettel pénzt keresni? Úgy gondolom, hogy a webmesterek számára már adott a lehetőség, hogy reklámbevételre tegyenek szert honlapjaik segítségével. Talán a surfmoney-lehetőségekkel is fogunk egyszer pénzt keresni. De kétlem, hogy az 1-2 éven belül bekövetkezne.

Kozák Zsolt

www.zsolt.net

2. olvasói levél

Sziasztok! Szeretném veletek megosztani tapasztalataimat a GoToWorld "surfmoney" programjával kapcsolatban.

Ugyebár Ti is olvashattátok a honlapon, hogy milliókat lehet keresni vele havonta. Csakhogy: én most már több mint 200 embert (!) szerveztem be közvetlenül magam alá a honlapomon keresztül, ahol mindent leírtam pontosan arról, hogy csak akkor éri meg csatlakozni, ha mindenki magának is szervez be tagokat. Ugyanakkor a második szinten már csak 38 embert, a harmadikon pedig csak 8-at sikerült szerezni 3 hónap alatt.

Azt írják, hogy 40 centet fizetnek óránként, ha (és ezt apró betűvel írják!) a bannerekre kattintás aránya elér egy bizonyos százalékot, és ennek arányában csökkenhet. Ez az arány szeptemberben óránkénti 6 centre apadt. Hát nem érdekes?

Az óránkénti 40 centért (azaz a fentiek szerint pontosítva csak 6 centért) egy óra alatt 180 bannert kell letöltened, amit nekem még TVNet-kapcsolattal sem sikerült. Ott kb. 1,5 órát kellett néznem a reklámokat, hogy 1 órát számoljon, modemmel pedig 3,4 óra netezésért számolnak 1 órát, már ha épp kapcsolódni lehet a szerverhez, mert ez sem mindig sikerül, pl. csúcsidőben 5 percenként lerúg.

Természetesen Magyarországon még nem fizetnek, csak az USA-ban és Kanadában, a levelemre pedig, amelyben azt kérdeztem, mikor fognak itthon is fizetni, a válasz: kb. 2000 májusában. Arra, hogy ekkor visszamenőleg is megkapom-e a pénzem, nem kaptam választ. Ekkor átírtam a személyi adataimat egy amerikai barátom címére, hogy majd ő megkapja a pénzem. Persze erre meg nem került sor, mivel a 3 hónap alatt kb. 300 taggal nem értem el a 30 dolláros minimumot, amit már kifizetnek, mivel az alattam regisztrált tagok által átlagban netezett idő nem több mint kb. fél óra havonta :-(.

Tom007

www.extra.hu/tom007

www.extra.hu/netpenz