Prim Hírek

A megkérdezettek 33%-a a szervezeten belül vagy kizárólag a távközlésért felel, vagy olyan műszaki (ellátási) menedzser, akinek feladatkörébe tartozik a telefónia is. Minden negyedik válaszadó az IT területéről érkezik, 15%-uk a gazdasági vonalról, 21%-uk pedig közvetlenül az ügyvezetéshez tartozik (ügyvezető vagy első számú helyettese). A válaszadók 15%-a végső döntéshozónak, 85%-a a döntést befolyásolónak nevezte magát. A középvállalatoknál a válaszadók 25%-a ügyvezető igazgató vagy annak első számú helyettese volt, míg a nagyvállalatoknál ez az arány mindössze 5%. Ez korántsem meglepő, hiszen a kisebb mérető szervezeteknél az ügyvezető feladatköre lényegesen szerteágazóbb, és így sok esetben a távközlés területére is kiterjed.

2002 januárjától a budapesti közép- és nagyvállalatok távközlési döntéshozói szerint több cég is ringbe fog szállni a vezetékes közcélú távbeszélő-szolgáltatás területén. A megkérdezettek 34%-ának véleménye szerint a Vivendi a szabad piacon biztosan nyújtani fog hagyományos közcélú távbeszélő-szolgáltatást a fővárosban, 30%-uk szerint a PanTel is, míg 26% jelölte meg ebben a kontextusban a UPC-t. Említést érdemlő gyakorisággal jellemezhető még az Antenna Hungária (15%), míg az üzleti kommunikációs piac két jelentős szereplőjének, a Novacomnak (6%) és a GTS-nek (5%) a piacra lépését a döntéshozók csupán töredéke valószínűsítette. 7% szerint a British Telecomot is a Matáv versenytársai között kell majd számon tartani, míg 4% szerint a Matávban 59,53%-os tulajdonrészt birtokló német távközlési mamut, a Deutsche Telekom szintén piaci szereplővé válik.

Hárman egy ellen?

A válaszadók fele (48%) nem tudott véleményt formálni, hogy ki lesz a Matáv első számú versenytársa a hagyományos vezetékes távközlési piacon. 16% szerint a Vivendi, 14% szerint a Pantel, míg a UPC-t a teljes mintába tartozó vállalatok döntéshozóinak 9%-a nevezte meg. Verseny tehát mindenképpen lesz, ami feltételezhetően a távközlési díjak csökkenésében is megmutatkozik. A válaszadók 75%-a a telefonforgalmi díjak általános csökkenését prognosztizálja a liberalizáció után: 49% szerint a csökkenés mértéke nem lesz jelentős, de feltétlenül „érzékelhető", 26% pedig jelentős árzuhanást vár. Minden ötödik távközlésért felelős vezető (19%) annak a véleményének adott hangot, hogy a liberalizáció nem bír majd árcsökkentő hatással, míg 3% véleménye szerint az árak alakulása éppen ellenkező előjelű lesz: növekedni fognak a tarifák. Az átlagosan várt tarifacsökkenés mértéke 19%. Az árcsökkenést prognosztizáló válaszadók harmada (34%) a helyi hívásoknál várja a legnagyobb mértékű tarifacsökkenést, a nemzetközi hívásoknál pedig 26%. A belföldi hívásirányt mindössze 16% nevezte meg.

Míg a vezetékestelefon-tarifák csökkenését a válaszadók 75%-a jelzi előre, addig 64% mondta azt, hogy a liberalizáció a mobiltelefon-forgalmi díjakban is csökkenést fog eredményezni. A mobiltarifa-csökkenést előrejelző vállalatok szakemberei átlagosan 15%-os áresést prognosztizálnak. Akik az árak stagnálására vagy emelkedésére számítanak (22%), a következő félelmeiknek adtak hangot (az említések gyakoriságának sorrendjében): A liberalizáció után a Matáv dominanciájának köszönhetően nem fognak működni a szabad piacra jellemző mechanizmusok. Szerintük a Matáv olyan versenyelőnyre tett szert az elmúlt években (évtizedekben), amely – legyen bármilyen törvényi szabályozás – ellehetetleníti az újonnan belépőket. A versenyhelyzetre a szolgáltatók nem az árak csökkentésével fognak reagálni, hanem a minőséget és értéknövelt szolgáltatásaik körét növelik majd. A Matáv potenciális konkurensei pusztán megtérülési okok miatt sem mehetnek a Matáv jelenlegi tarifái alá, mert az elmúlt években már olyan volumenű összegeket fordítottak a gerinchálózatok (kisebb részt az elérési hálózatok) kiépítésébe, hogy a befektetők majd joggal várják el a beruházás megtérülését. A Matáv és potenciális konkurensei a színfalak mögött majd egyeztetik áraikat, a mobil- vagy a kábeltévépiacon sem volt tapasztalható árcsökkenés a szereplők számának növekedésekor. A vezetékestelefon-tarifák ma olyan alacsonyak, hogy elkerülhetetlen lesz az emelés.

Ötből négyen kipróbálják

A szervezetek 83%-a valamilyen mértékig valószínűsítette, hogy a piac nyitása után a Matávon kívül más szolgáltatótól is igénybe venné a vezetékes távközlési szolgáltatást. Közülük 4% a szabad szolgáltatóválasztás esetén teljesen elpártolna a Matávtól, 25% egész biztosan kipróbálna más szolgáltatót, míg 54% a szolgáltatóváltást csupán lehetségesnek tartotta. Mindössze a válaszadók 15%-a nyilatkozott úgy, hogy a liberalizált piacon is biztosan a Matávnál maradna. A szolgáltatók iránti preferenciák kialakulatlanságára engednek következtetni a kutatási eredmények, hiszen a vizsgált szegmens 74%-a (!) még nem tudja, hogy adott esetben melyik szolgáltatóval létesítene kapcsolatot; 8–8% a Vivendit és a PanTelt említette, míg a többi cégre mindössze 1-2 említés érkezett. Ez a helyzet előrevetíti, hogy ebben az évben a piac potenciális szereplői nagy volumenű kommunikációs kampányokkal igyekeznek majd meggyőzni és maguk mellé állítani a leendő ügyfeleket.

A más szolgáltató kipróbálását (esetleg a Matávval való teljes szakítást) kilátásba helyező cégek távközlési döntéshozói elképzelésüket legnagyobb arányban azzal magyarázták, hogy a Matáv vezetékestelefon-tarifái magasak (76%), és egy előnyösebb ajánlat esetén megfontolnák a váltást. 41% a szolgáltatók versenyeztetésének lehetőségét említette, 34% a Matáv ügyfélszolgálatával elégedetlen, míg 31% a Matáv rugalmatlanságára panaszkodott. Mindazonáltal három alapvető típus rajzolódott ki a szolgáltatóváltás mögött meghúzódó motivációk prioritása szerint: a váltást kilátásba helyező cégek több mint fele (60%) kizárólag árprobléma miatt váltana, 18% a nem megfelelő ügyfélkezelés miatt, míg 23%-nál a szolgáltatók versenyeztetése az elsődleges szempont.

A vizsgált vállalati körben nem volt olyan válaszadó, aki úgy nyilatkozott, hogy 5%-os telefontarifa-különbségnél váltana, azonban 5–9% esetén már 17% megfontolná a Matáv elhagyását. 10–19%-os differencia késztetné változtatásra a vizsgált cégek 30%-át. A válaszadók legnagyobb része (44%) mindazonáltal 20–39% esetén döntene a váltás mellett. Átlagosan kb. 20%-kal kellene olcsóbbnak lennie egy másik cég tarifáinak, hogy elpártoljanak a Matávtól a budapesti közép- és nagyvállalatok.

A teljes alapsokaságot vizsgálva megállapítható, hogy amennyiben "egy másik" szolgáltató 5–9%-kal alacsonyabb telefontarifákat kínálna, az összes budapesti közép- és nagyvállalat 16%-a (kb. 268 cég) fontolná meg a váltást, 10–19%-os különbség esetén 43% (kb. 719 cég), 20–39% esetén pedig már 82% (kb. 1371 cég) cselekedne így. A 40%-nál nagyobb árdifferencia ügyfélszámban már nem jelente sok hozadékot a szolgáltató számára. Tehát összesen kb. 1421 cég váltana valamilyen valószínűséggel, míg az alapsokaság 15%-a (kb. 251 cég) korábban úgy nyilatkozott, hogy mindenféleképpen a Matávnál maradna.