Prim Hírek

e-business (elektronikus üzlet): Az a terület, ahol a tradicionális információtechnológia és az internet frigyre lép. A fogalmat elsőként az IBM 1997 októberében vezette be, s az új paradigmát úgy definiálta, mint a meghatározó üzleti folyamatok internettechnológiákra történő transzformálását. Ennek megfelelően az új applikációk interaktívak, tranzakció-intenzívek, és lehetővé teszik a vállalatok számára, hogy az üzletet sokkal hatékonyabban, célirányosabban végezzék. Az e-business olyan gyűjtőfogalomként használatos, amely magában foglalja a business-to-business (B2B), a business-to-consumer (B2C) és a consumer-to-consumer (C2C) később definiált tartalmait.

Manapság a cégek - legyen szó kicsiről, közepesről vagy nagyról - egyre nagyobb arányban használják a webet arra, hogy üzleti partnereikkel kommunikáljanak, kívülről csatlakozzanak belső adathálózataikhoz, s onnan bizonyos információkat az internetről is elérhetővé tegyenek, valamint arra, hogy (elektronikus) kereskedelmet folytassanak.

e-commerce (elektronikus kereskedelem): Gyakran az e-business szinonimájaként használatos, ám ez téves megközelítés, hiszen az e-commerce annak csak egy szeletét képezi. Ugyanakkor sokkal többet jelent annál, mint új, online csatornát nyitni termékek és szolgáltatások értékesítése céljából. A beszerzés, a beszállítókkal, partnerekkel történő kapcsolattartás és a számlák kétoldalú kiegyenlítése szintén az elektronikus (kereskedelmi) csatornákra terelhető, vagyis a vállalkozás minden külső kapcsolatában - tetszőleges kereskedelmi tranzakciójának lebonyolítására - használni tudja a hálózatot.

business-to-business (vállalatközi kereskedelem): Aszerint, hogy a külső kapcsolat több vállalat (s ide sorolható akár a kormányzat is), vállalat és fogyasztók, illetve fogyasztók és fogyasztók részvételével jön-e létre, beszélhetünk vállalatközi, azaz business-to-business (B2B), végfelhasználói, azaz business-to-consumer (B2C) vagy kifejezetten a felhasználók között kialakuló consumer-to-consumer (C2C) jellegű kapcsolatról.

A B2B esetében két vagy több vállalkozás alakít ki elektronikus kapcsolatot, hogy a termeléshez, működéshez szükséges eszközeit a hálózaton keresztül szerezze be, s akár a fizetést is azon keresztül bonyolítsa le.

A B2C a vállalkozás és az egyén között jön létre, alapvető megnyilvánulási formája, amikor X. Y. könyvet rendel az internetről.

A C2C pedig a termékek és szolgáltatások (például egyéni aukciók, csereberék) interneten keresztül felkínált lehetőségeit foglalja magában.

c-commerce (együttműködő kereskedelem): A vállalatirányítási rendszerek (VIR) egy lehetséges fejlődési irányát jelöli ki, amelynek bekövetkezése esetén a VIR-alkalmazások együttműködésre képessé válnak azáltal, hogy komponenseik magjaként mindegyikük az internetet használja. A c-commerce a kereskedői közösségekkel, illetve a piaccal való együttműködésre készteti majd a dolgozókat, az üzleti partnereket és a felhasználókat.

e-procurement (elektronikus beszerzés): A B2B-kereskedelemben jellemző készletvásárlást és -eladást jelenti. Az e-procurement website-ok (regisztrált) felhasználói vásárlókat vagy éppen eladókat kereshetnek bizonyos termékekre, szolgáltatásokra vonatkozóan. Megvalósítástól függően a maximált árat is meghatározhatják, vagy elektronikus árverést kezdeményezhetnek. A megoldás - amennyiben a készletgazdálkodás teljesen komputerizált - azt is lehetővé teszi, hogy a vásárlás, illetve eladás automatikusan, a mindenkori igényeknek megfelelően történjen, így a gyártási ciklus ideje jelentősen csökkenthető.