Prim Hírek

A vezetékes fix, a mobil még mobilabb

A piaci tendenciákat nagyjából úgy summázhatjuk, hogy a vezetékestelefon-ellátottság egy ideje stagnál, sőt mintha az elmúlt 1-2 évben kismértékben csökkent volna, vagyis ez a mutató nagyjából fixnek tekinthető. Ezzel szemben a mobilosok száma 1999 óta három és félszeresére nőtt, s mára meghaladta a hatmilliót. Vagyis a penetrációs mutató is igencsak mobil.

A téma aktualitását és érzékenységét jelzi, hogy a legutóbbi Távközlési és Informatikai Marketing Fórumon is külön kerekasztal-beszélgetésen vitatkoztak róla a szakemberek. A magyar mobilpiac fejlődése az EU-országokban tapasztalt trendbe illeszkedik - állapította meg Bánhidi Frigyes, a Hírközlési Főfelügyelet elnökhelyettese -, attól csak annyiban különbözik, hogy az alacsonyabb általános gazdasági fejlettség és életszínvonal miatt a piac valószínűleg alacsonyabb telefonsűrűségi szinten telítődik. A nyugat-európai helyzettől való igazi eltérést tehát az okozza, hogy a fixtelefon-hálózat bővülése Magyarországon már közepes sűrűségi szinten megállt. Sőt ha egészen pontosak akarunk lenni, amikor a két technológia fejlődési görbéje 2001-ben keresztezte egymást, a 100 lakosra jutó vezetékes telefonok száma 1,7%-kal csökkent az elmúlt évihez képest, miközben a mobil-előfizetőké 60%-kal (!) nőtt. A fixtelefon-ellátottság beállása azt jelenti, hogy miközben a fejlett országokban a háztartások több mint 90%-ában van vezetékes készülék, nálunk ez az arány alig éri el a 70%-ot. Más mutatóval kifejezve: míg a 100 főre jutó vezetékes telefonok száma Nyugaton 62, addig nálunk az ellátottság 37%-nál telítődött. Sovány vigasz, hogy ez a jelenség a posztszocialista országok mindegyikére jellemző.

A bizalom forrása

Meddig folytatódhat ez a tendencia? Kiszorítja-e a mobiltelefon a vezetékes vonalakat a piacról? A szakértők véleménye szerint - a Magyarországon tapasztalható tendencia ellenére is - határozottan nem. Természetesen a szakmai körökben felmerülő kérdés sem a vezetékes telefónia halálát feltételezi. A két technológia versenye - és ebben a fix vonalak piacvesztése - mellett egyre tisztábban kirajzolódnak azok a sajátosságok, amelyek markánsan jellemzik az egyik, illetve a másik piacot.

A fix- és a mobilszolgáltatások igénybevételének indokait elemezve Torda Éva, a Westel igazgatója változatlanul arra a leginkább időtálló, alapvető megállapításra jutott, hogy "ha a személyt kívánom elérni, akkor mobilon keresem, ha a helyet, akkor a fix telefont hívom". Valóban nehéz elképzelni, hogy mondjuk a földhivatalt ne a telefonkönyvben megadott vezetékes számon hívjuk. De nemcsak a közintézményekkel vagyunk így: az üzleti szférában szintén a fix telefon jeleníti meg a stabilitást. Sőt esetenként a bizalom fokmérője is. Sokan bizonytalan, egyszemélyes vállalkozást sejtenek például egy hirdetésben közzétett mobilszám mögött. Az álláskeresők is fenntartással hívják ezeket, nem tudják, hogy tartozik-e hozzájuk fizikailag is állandó telephely, és még csak azzal a trükkel sem tudnak élni, hogy a tudakozón keresztül kinyomozzák a meghirdetett munkahely földrajzi helyét. Pedig ez sokszor mérvadó szempont a választásnál.

Valóban nagyon személyessé kell válnia a vállalkozó-ügyfél kapcsolatnak ahhoz, hogy a magánszemély bizalommal hívja partnere mobiltelefonját. Némiképp más a helyzet az üzletemberek egymás közti viszonyában, de itt is el kell jutni odáig, hogy konkrét személyekhez kötődjön egy-egy ügylet. Hasonlítható ez az elektronikus kereskedelemhez: előbb terjed el a B2B (business to business), mint a B2C (business to customer). (Érdekes, hogy a C2B-ről szó sem esik - valószínűleg ezért, mert ez már válaszlépés a B2C-re -, de ez csak még érzékletesebbé teszi a mobiltelefon-analógiát a szolgáltató-ügyfél kapcsolatban.)

Nyilvánvaló, hogy a mobiltelefon leggyakrabban olyan személyhez vagy olyan címhez (szolgáltatói profilhoz) tartozik, amelynek földrajzi helye gyakran változik. Az utazó ügynökök mellett tipikus példa lehetne a személy-, illetve áruszállítás területe. Azonban ez utóbbinál is kettősség figyelhető meg. A "személyszállító kisiparosokat" - szakmájuk etikai kódexe szerint - nem nagyon hívhatjuk egyéni mobilszámukon, csak a taxivállalat központján keresztül, legalábbis a legtöbb társaság nem veszi jó néven alkalmazottaitól a saját zsebre dolgozást. Ugyanakkor a magánzó teherszállítók, költöztetők aligha lennének elérhetők vezetékes vonalon. Az ő esetükben nem okoz erkölcsi dilemmát, kétkedést a megbízó részéről ismeretlenül is a mobilszámot tárcsázni.

Helyettes vagy társ?

Amikor a vezetékes távközlés kárára növekszik a mobilpiac, akkor egyértelműen a helyettesíthetőség játszik szerepet. A kilencvenes évek első felében ez döntően azért volt jellemző, mert a fixtelefon-piac fejlettségi szintje miatt nem mindenhol lehetett vezetékes vonalhoz jutni. Manapság az elszívó hatás egyik oka szintén az, hogy a mobilkészülékkel hasonló célra a vezetékessel árban összevethető - vagy legalábbis a szolgáltatással arányos - megoldáshoz juthatunk. A technológiák közötti váltást tehát ma már a kedvezőbb díjazás, a könnyebb elérhetőség, a gyorsabb megvalósítás és a kapcsolódó értéknövelt szolgáltatások lehetősége indokolhatja.

Ugyanakkor a helyettesíthetőség és az elszívó hatás mellett az is jellemző - különösen az üzleti világban -, hogy ugyanaz a személy mobilon, munkahelyi vezetékes vonalon és lakástelefonon (sőt e-mailen) is elérhető. Ez a tendencia már jelzi, hogy az egyes technológiáknak lehetnek eltérő funkciói, használati jellemzői. Nem tartják "kiszorítósdi" játéknak a fix és a mobil viszonyát egyik oldal képviselői sem. Maczkó István, a Matáv termékmenedzsment-igazgatója úgy véli, hogy az eltérő elvárásokból és az eltérő jellegű szolgáltatásokból adódóan a két technológia együttélése hosszú távon is fenntartható, mindkét szolgáltatásnak megvan a helye a piacon. Az ügyféligények feltérképezése és a szolgáltatás pozicionálása azt mutatja, hogy a vezetékes telefon előnyei közé tartozik a viszonylag alacsony ár, a megbízható, stabil működés, a valamelyest (méréssel kimutatható, bár a szubjektív érzékelés alapján kevésbé fontos) jobb hangminőség, továbbá a nagyobb sávszélesség. Ez utóbbi már egyértelműen a beszédátvitelen (szavakon) túli szolgáltatások irányába mutat. A vezeték nélküli szolgáltatás mellett szóló érv a folyamatos elérhetőség, a mobilitás, az innovatív alkalmazások, valamint a divatos, személyre (sőt személyiségre) szabható készülékek.

A hosszú, nyugodt beszélgetésekre változatlanul alkalmasabb a helyhez kötött vezetékes telefon, akár a munkahelyen, akár otthon. A személyhez kötődő mobiltelefont általában inkább a rövidebb, sürgős információcserét szolgáló, biztos elérést igénylő hívásokra használják. A két technológia különböző célú hasznosítása leginkább az internetezésnél figyelhető meg. Nagy mennyiségű információ nagy sebességű lekérése a fix vonalon lehetséges, s ugyanez szolgálja jobban a hosszabb idejű, folyamatos nethasználatot is. A mobil inkább kisebb mennyiségű információ gyors elérésére alkalmas, akár váratlan helyzetekben, szokatlan helyeken is. A különbséget jól tükrözik a WWW és a WAP eltérő lehetőségei. Megrögzött mobilpártiak persze mondhatják, hogy a GPRS jóvoltából mobilon is elérhető a vezetékes vonal sebessége. A technológiai lehetőség azonban ebben az esetben aligha változtat a kommunikációs szokásokon: ha csak a mobilkészülék kijelzője áll rendelkezésre, azt nemigen fogják színes, mozgóképes weboldalak letöltésére, folyamatos böngészésre használni. Aki mobillal lép a hálóra, az rendszerint tudja, milyen információra van szüksége, s ha megkapta, megszakítja a kapcsolatot. Lehet, hogy vezetékes vonalat és PC-t használva is konkrét céllal létesítünk kapcsolatot, de ilyenkor sokkal nagyobb a csábítás, hogy céltalanul barangoljunk a hálószemeken (sőt esetenként ez a szándék).

A fix faxtól az MMS-ig

Ha már annyi hasonlóságot (és különbözőséget) találtunk a fix és a mobiltelefonos kommunikáció viszonyában, álljon itt még egy analógia. Ami a mobilban a GPRS, az a vezetékes távközlésben az ADSL. A széles sávú internetezés előnyeit fölösleges ecsetelni, ezért itt csak annyit jegyzünk meg, hogy ha esetleg semmi más nem is, az ADSL egyértelműn a fix telefon oldalán áll, s képes lehet új életet lehelni ebbe a már-már leírt technológiába (tekintsünk most el a mobil-ADSL-kísérletektől). A mobiltávközlésben majd a harmadik generációs (UMTS) rendszerek lehetnek versenyképesek az ADSL-lel, de - az európai tapasztalatok alapján is úgy tűnik - erre még várnunk kell. S nem csupán a technológia megjelenésére (hiszen a pályázatot hazánkban is előbb-utóbb kiírják), hanem az igénybevétel elterjedésére, ami jócskán függ a felhasználói áraktól.

Különlegességekkel persze ma is szolgál a mobilpiac. Mert bár a legelterjedtebb kommunikációs módok (beszéd, adatátvitel, szövegesüzenet-küldés) mindkét típusú szolgáltatók ajánlataiban szerepelnek, ugyanannak az igénynek a kielégítésére mégis gyakran eltérő megoldásokat alkalmaznak. Emeljük ki most ezek közül az üzenetküldést.

Az SMS népszerűsége és sikere egyértelmű. Kevesen gondolnak arra, hogy lényegét, alapfunkcióját tekintve a vezetékes telefaxot akár elődjének is nevezhetnék. Ugyanúgy telefonvonalon küldhetjük, és ugyanúgy nem igényli a hívott fél személyes bekapcsolódását. A fix fax talán még többre is képes az SMS-nél: nincs korlátozva a karakterszám, a tetszőleges terjedelmű szöveg bármilyen formájú lehet, bármilyen típusú és méretű betűvel, akár kézírással is készülhet. Sőt egyáltalán nem korlátozódik a szövegre, lehet szabadkézi rajz, diagram, kép, szóval minden, ami papíron megjelenhet. Ilyeténképpen már-már az MMS felé mutat. Na jó, nem színes, nem lehet mozgókép és animáció, s mellőzi a hangeffektusokat.

Fordítsunk a nézőponton: az SMS és az MMS mindezekre képes, bármikor, bárhonnan. És nemcsak egy másik mobiltelefonról kaphatunk üzenetet, hanem valódi tartalomszolgáltatás építhető az alkalmazásra. Képes információt hihetetlenül gyorsan tud feldolgozni az ember. Hosszú percekig beszélhetnek a rádióban az időjárásról, mégis sokkal kifejezőbb a képernyőn megjelenő animáció napocskával, felhőkkel, műholdas fronttérképpel, hőmérsékletet jelző számokkal. Lehet szövegben sorolni a tőzsdeárfolyam adatait, ám a grafikonon megjelenő index egyetlen pillanat alatt többet árul el a hozzáértő számára. Az MMS népszerűségét - a nyaralási amatőrképek továbbításán túl - éppen a széles skálájú tartalmak lekérdezésére alapozott üzleti szolgáltatások garantálhatják.

Számítástechnika

A politika világától eltérően az üzleti kommunikációban nem kell szavaznunk az egyik vagy a másik jelöltre, választhatjuk mindkét technológiát. A technológiához kötődő szolgáltatók feje fölött sem kell megkongatni a vészharangot. Találhatnak még olyan igényeket, amelyeket gazdaságosabban lehet a vezetékes hálózattal kielégíteni, s kidolgozhatják az ezt szolgáló ügyfélgondozási módszereket. Netán még a fix vonalak előfizetőinek számát is gyarapíthatják?

A vezetékestelefon-ellátottságban a nyugati országokkal szembeni tetemes lemaradásunk még jelentős piaci potenciált feltételezhetne, ám ebben nálunk mégsem bízik senki. Nem véletlen, hogy a korábban telefonszolgáltatói terveket dédelgető UPC is letett immár erről a szándékáról. Az alternatív távközlési szolgáltatók szintén inkább a bíróságon pereskednek a Matávval (még ha jogosan is), mintsem hogy a már megnyílt lehetőségeket igyekeznének kihasználni. (A helyi hurok átengedésére például létezik elfogadott referenciaajánlat, mégsem tolonganak a helyi telefonszolgáltatásban az előfizetőknek új ajánlatot tevő társaságok.)

Pedig nem feltétlenül reménytelen dolog a hagyományos, vezetékes telefóniában is további tartalékokat feltárni, s erre éppen a mobilos Westel szakértője hívta fel a figyelmet. Az EU tagországai, illetve a tagjelölt államok adatait külön-külön elemezve Torda Éva azt tapasztalta, hogy bár a mobilpiac növekedése sokkal gyorsabb, a vezetékessel való ellátottság is tovább nő.

A jelenlegi fejlettségi szint persze eltérő a két csoportban, de a tendencia hasonló. Az uniós országokban az egyébként is jóval nagyobb mobilpiac 14%-os növekedésével párhuzamosan a szintén magasabb vezetékesellátottság további 4%-kal növekedett. A belépésre váró országokban 2001-ben 11%-os mobilnövekedés mellett átlagosan 1%-kal nőtt a vezetékesellátottság. Magyarország ebben a csoportban kétszeresen is kivételt képez. A mobilpiac növekedésének aránya megegyezik az EU-államok átlagával, tényleges szintje pedig egyéves késéssel követi azt. Ezzel szemben a fix vonalak száma egész Európában egyedül Magyarországon csökkent. A vezetékestelefon-szolgáltatók erről a kivételezett helyzetről szívesen lemondanának, ám ennek érdekében talán éppen ők tehetnék a legtöbbet.