Prim Hírek

Az elmúlt tíz év nem értékelhető sikerként az információs társadalom szemszögéből. Bár az intézményrendszer kialakult, az infrastruktúra kiépült, és az alapvető lépésekre sor került, a jelenlegi helyzet ellentmondásos, például az intézményrendszer helyenként „hézagos”, az infrastruktúra pedig „lukacsos”, van még mit tenni mind a két téren. Hazánk sajnos rendre rosszul teljesít a különböző információs társadalmi mutatókban is, nemzetközi összevetésben nem tartozunk sem az élenjárók, sem a közvetlen követők csoportjába. Sőt, inkább a korábban elfoglalt pozíció elvesztése figyelhető meg. Mégis, azt mondhatjuk, hogy az elmúlt tíz év gyökeresen átalakította a hazai viszonyokat, és hazánk előtt nagyon régen nyílt utoljára olyan hatalmas történelmi esély a felzárkózásra, mint amilyet az Európai Unióhoz való csatlakozás és az ipariból az információs korszakba való átmenet most felkínál.

A jelentésnek a számmisztika jegyében tíz érdemi fejezete van, miközben a fejezet tíz év történéseit fogja át. Bemutatja, hogy mi történt idehaza az elmúlt tíz évben az információs társadalom terén.

Az intézmény- és infrastruktúra építés évtizede

Az eseménytörténetet tekintve azt látni, hogy létrejött az információs társadalom intézményrendszere, miközben kiépült az az alapinfrastruktúra is, aminek segítségével az emberek, cégek, szervezetek kommunikálnak egymással, információt szereznek és bekapcsolódnak a digitális univerzumba. Az intézményrendszer azonban állandó változásban van, például volt informatikai kormánybiztosságunk és informatikai tárcánk, most pedig nincs önálló képviselete az informatikának a kormányban. A gazdaság terén kezdetben meghatározó volt a távközlési monopólium, később kialakult a verseny. Az évtized folyamán létrejöttek a tudományos kutatás keretei is, illetve született megannyi meghatározó civil kezdeményezés.

Információs társadalom politika: rossz hagyományok

A politika sosem vette elég komolyan az információs társadalom kérdését és mind a mai napig nem ismerte föl, hogy az jóval több technológia-politikánál vagy infrastruktúra-építésnél, mivel hatással van az oktatáspolitikára, a kutatás-fejlesztésre, a szociálpolitikára, a gazdaságpolitikára, a közigazgatás-politikára, a kultúrpolitikára… A terület állami fejlesztését végre nem hajtott stratégiák, torzóban maradt intézményrendszer és forráshiányos működés jellemezte.

Vonalas betárcsázósból mobil-szélessávos

Az infokommunikációs eszközök használata hétköznapivá vált az elmúlt tíz évben. Az egykoron bunkofonnak titulált mobiltelefonból szinte mindenki számára elengedhetetlen kommunikációs eszköz lett, a modemes internetből pedig állandó kapcsolattal bíró szélessáv. Közben estek az árak, egyre nagyobb tömegek kapcsolódtak be, és új technológiák sora kezdett elterjedni.

E-közigazgatás: három korszak

Az e-közigazgatásban meghonosodtak a számítógépek és a modern kommunikációs eszközök, kiépült az alapinfrastruktúra, de a nagy felhasználói tömegek még ma is hiányoznak. Úton vagyunk a régről ismert sorbanállós bürokratikus hivatali ügyintézés és az ügyfélközpontú, új kommunikációs eszközökön alapuló hatékony és olcsó közigazgatás között – de még nem tudni, hogy hány megálló van közben és, hogy át kell-e majd valahol szállni.

Innováció: még nem üzemszerű

A kutatás-fejlesztésben adósak vagyunk: a magyar kreativitás nem lett vezérlő csillaga a rendszerváltozás utáni gazdasági fejlődésnek. A vállalatok mind a mai napig nem elég innovatívak, a K+F költés alacsony és rossz szerkezetű, a kialakult pályázati struktúra rugalmatlan, az MTA reformra szorul, és újra nincs a területért felelős erős intézmény. Az alapinfrastruktúra azonban adott és az innovációs járulék rendszere reményre adhat okot, ennek a beváltására azonban újra tartós építkezésre van szükség.

Oktatás: állandósult szemléletváltás

A jó oktatás az az alap, amire az információs társadalom épülete felhúzható. A tíz év elején tapasztalható Sulinetnek köszönhető versenyelőnyünk azonban mára elolvadt, sőt a magyar iskolákban nem integrálódik a számítástechnika, hanem szegregálódik. Az oktatás folyamatos megújítása ellentmondásos, a fejlődés szigetszerű, az élethossziglani tanulás pedig még mindig nem része a magyar közgondolkodásnak és életformának.

Szubkultúrából tömegkultúra

A magyar kultúra kettészakadt egy digitális vízválasztó mentén, bár fokozatosan egyre többen vannak, akik használják az új kommunikációs eszközöket. Az internet és a számítógép egyre kevésbé szubkultúra, lassacskán a többségi kultúra alapvető részévé válnak, ahogyan a mobiltelefon már régen az. Az online kultúrával a társadalom egyre nagyobb része kerül közvetlen kapcsolatba, az internet mára kitört az egyetem és az üzlet kezdeti fennhatósága alól és a web 2.0 térhódításával a tömegek mindennapos aktivitásává vált.

Nem csupán életminőségi, hanem élethalálkérdés

A digitális esélyegyenlőség több mint szociális kérdés, a rászorulók számára meghatározza az életminőséget és a munkaerőpiaci integráció egyetlen igazi eszköze. Bár a digitális megosztottság idehaza csökken (a nemi különbségek például eltűntek), az idősek és az iskolázatlanok továbbra is jelentős hátrányban vannak. Ezen a helyzeten nem segítettek a stratégiák sem, mivel azokat nem hajtották végre következetesen. Az államnak, gazdaságnak és civil szférának össze kell fogni a további előrelépés érdekében.

Informatika: kötelező a versenyképességhez

Az új gazdaság terén kialakult egy alapvető dilemma: hogyan lehet a fejletlen belső piac ellenére erős gazdaságot építeni? Az informatikai beruházás ugyanis ma már nem versenyelőny, hanem a versenyképesség alapja. Ezen a téren azonban Magyarország sereghajtó az OECD országok között. De nem csak a lakosság, hanem a vállalkozások is keveset költenek erre, sőt Európa is lemarad a világ más részeihez képest. Bár a magyar exportban az IKT termékek aránya impozáns, az export volumene nem tekinthető magasnak.

Jogi keretek: Európa vonzásában

A jogi szabályozást az információs társadalom területén idehaza meghatározta az Európai Unióhoz való csatlakozás és az ebből fakadó kötelezettségek, valamint a technológiai fejlődés következtében megjelenő új területekkel kapcsolatos szabályozási igények. Idehaza párhuzamosan kellett megoldani az infrastruktúra és az infrastruktúrán keresztül nyújtott szolgáltatások szabályozását. A szerzői jog, adatvédelem, elektronikus hírközlés és elektronikus kereskedelem szabályozásával azonban korántsem végezték el minden feladatukat a hazai jogalkotók, további területeken várható már a közeljövőben is változás (pl. a digitális televíziózás terén).

Összegzés: mi vagyunk az információs társadalom

Ha az elmúlt egy évtized fontos eseményeit összegezzük, akkor az a meglepetés ér minket, hogy az eseménynaptárban nem az egyes kiemelkedő események vagy azok sorozata az érdekes, hanem azok sodró pergése, és azok a területek, amelyeket így közösen kirajzolnak. Mindebből kiderül, hogy az elmúlt évtizedben az intézmények köré szerveződő építkezés volt a meghatározó, illetve az intézményesülés, valamint az infrastruktúraépítés voltak a legfontosabb folyamatok a hazai információs társadalomban. Nemcsak a politika főnixmadárról beszélünk, a hamvába holt IHM-mel, hanem a gazdasági ágazat megerősödéséről, a tudományos valamint piaci kutatás kikristályosodó formáiról, a civil szféra, a civil kezdeményezések felértékelődéséről és a társadalom tömegeinek a bekapcsolódásáról. Az elmúlt tíz évben nem csak az információs társadalom fejlődött nagyot idehaza, hanem a szemünk előtt formálódott ki az információs társadalomért felelősen tenni akarók közössége, jelentek meg ezek a szereplők szinte minden területen és alakult ki a mára igencsak összetett kapcsolatrendszerük. Ezeken az embereken és szervezeteken, rajtunk múlik a jövőben, hogy milyen irányt és lendületet vesz az információs társadalom hazai fejlődése az előttünk álló évtizedben.

• A kiadvány elérhető elektronikus formában az ITTK weboldalán a Kiadványok szekcióban.
• Vagy nyomtatott formában személyesen átvehető a BME-ITTK-ban, 1111 Budapest, Sztoczek u. 2-4., St. Épület 108. (időpont-egyeztetés: 1-463-2526).