Prim Hírek

Mikor olvastam a hírt, rögtön egy FCDL bűvszavas kényszerképzetem támadt, azaz: Free Computer Driver Licence - ingyenes számítógép-kezelői jogosítvány. A Brainbench nem alapképzettségről ad ilyen jogosítványokat, méghozzá tényleg ingyenesen. A partnereik hozományától függően egészen a szakma legmélyét jelentő szakértelmekről is számot adhatunk. Az eredményről kétféle igazolás érkezhet: ha a maximálisan 5 pontból legalább 4,00-t érünk el, akkor elküldenek róla egy díszes diplomát, míg a léc épphogy átugrását is igazolják, ha valaki eléri a 2,75 pontot. Tavaly már 500 000 vizsgát bonyolítottak.

Ja, a vizsga! Hogy is megy? A lenti URL-en regisztrálhatjuk magunkat, és benevezhetünk valamelyik vizsgára. A vizsga teljesítésére 30 nap áll a rendelkezésünkre. A számítógépes vizsgáztató rendszer úgynevezett adaptív kérdés-válasz tesztekkel kínoz bennünket. Ez azt jelenti, hogy a program alkalmazkodik a tudásszintünkhöz, és akkor is igyekszik átverekedtetni a kérdés-válasz tesztsorozatokon bennünket, ha nagyon gyengék vagyunk. Az egyes modulok végén kapunk egy alapos fejmosást, hol vagyunk gyengék, de esetleg dicséret is összejön, ha valamihez a gép szerint már eléggé konyítunk.

Milyen partnercégek ingyenes vizsgáit próbálgathatjuk? Íme a mezőny: Ernst & Young, EDS, CSC, PriceWaterhouseCoopers, kforce.com, JP Morgan és még sokan mások. Felvetődik a kérdés: ki veszi ezeknek a teszteknek az eredményét komolyan? Hiszen ha elég ügyesek vagyunk, minden szükséges információt odakészíthetünk a gép mellé, mielőtt elkezdünk vizsgázni. Aki azonban nem tanult semmit, még azt sem tudja, hol keresse egy kérdésre a választ. Egyébként is az információk megkeresésének, mit megkeresésének, megtalálásának a korát éljük. Az agyat szinte csak a legáltalánosabb módszerekkel szabad teletömni, mert a témában szükséges napi konkrét tudás manapság észvesztő sebességgel változik. A lényegesebb tehát a módszertan, a téma gerincének ismerete, nem a lexikai tudás. Egyre több olyan szakma van, amelyik nem sajátítható el egy életre, mint hajdan a mesteremberek fortélyai.

Nos, a Brainbench hatalmas pacientúrája azt mutatja, hogy a teszteket mégiscsak komolyan veszik. Ez az, ami miatt én sem szoktam soha drákói rendszabályokat rendszeresíteni zárthelyiknél és vizsgáknál. A hagyományos pedagógia ádáz küzdelemmel vívja a csatáit a puskázás ellen, sziszifuszi feladatként, amibe én soha nem szálltam be. Nálam viszont egyenesen lehetetlen puskázni. Minden eszközt használhatnak a hallgatók, beleértve az órán készített jegyzeteiket (amelyeket ezek fényében melegen ajánlott vezetniük). Nincsenek A-B-C-D oszlopok, kettőnkénti ülésrendek, meg anyám kínja tudja még milyen ósdi dilis trükkök. Van viszont az egész anyagot átfogó hatalmas kérdéshalmaz, amelyek mindegyike adott maximális pontszámot ér. A hallgatóknak meg kell "fejteniük" mondjuk 50 vagy 100 pontnyi kérdést. Mindenki olyat választ, amilyet akar. Vérmérsékletéhez és (képzelt) tudásszintjéhez igazodva. Azt rendszerint előrebocsátom, hogy a "nagyon kedvenc" kérdéseket kicsit gyengébbnek értékelem, a ritkaság témákat meg jobban, mert azért, sajnos, szubjektivitás mindig van, minden értékelésben.

A dolgozat leértékelése után maradó pontokból némi rugalmassággal szoktam megállapítani, mennyit is érhet a delikvens tudása. Akkor még tegyem hozzá azt, amitől egy képzett pedagógus biztos hülyét kap, ha hallja: nálam reklamálni is lehet. Ha hibáztam, elismerem. Ha valaki meggyőz a nézetéről, akkor korrigálok. De ez még keveseknek sikerült. Viszont, bár olykor eléggé furcsa jegyeket kapnak a hallgatók a hagyományos pedagógiával tanítóknál megszokotthoz képest, mégsem reklamálnak. El lehet velük fogadtatni ezt az értékelési rendet.

Nos, ha valaki a Brainbenchen vizsgázni akar, akkor jobb, ha előbb valami nagyon zselé témával beregisztrálja magát, hogy belejöjjön a vizsgázási stílusba. A regisztrációs kód birtokában azután kiszemelhet keményebb vizsgákat, és elkezdhet felkészülni rájuk. Tényleg keményen készülni kell ahhoz, hogy a 30 nap alatt abszolválni tudjuk ezt az új stílusú akadályversenyt, különben elbukunk. Tehát, csak akkor jelentkezzünk, amikor már az anyag legátfogóbb kérdéseivel tisztába jöttünk. Túl sokáig sem érdemes kotlani rajta, egy idő után jobb rábízni magunkat a rendszer adaptív viselkedésére. Továbbá, szükségünk lesz a résztesztek utáni helyzetjelentésekre, miáltal jobban megérthetjük, mit kell még a témából alaposabban átnéznünk.

Ennek a vizsgarendszernek az a számomra legjobban tisztelt jellemzője, hogy nem "megbuktatni" akar (és mellesleg anyagilag megkopasztani sem), hanem "megtanítani". Az én beszámoltatási módszereimnek ugyanez a célja. Sajnos, a hallgatók olykor elég keményen ellenállnak annak, hogy megtaníthassa őket az ember. Hát ilyenkor én is kénytelen vagyok buktatni. És a Brainbench is kénytelen lesz, ha valaki félvállról veszi, és készületlenül improvizálgat nála. Hamar kiderülhet az is, hogy nem is olyan sok az a 30 nap, mint ahogy látszik. Ne bízzuk el magunkat ebben sem, illetve ne hagyjuk az utolsó pillanatokra a beszámolót!