Prim Hírek

- Miért és milyen körülmények között távozott Magyarországról?

- 1969 végén hagytam el az országot, miután a Magyar Televízióban volt főnököm eltulajdonította a műsoromat, és arra akart kényszeríteni, hogy rendező asszisztensként vegyek részt benne. Az iskolatelevíziónál dolgoztam, amikor Bölcs István - volt vezető tanárom - és Gyürey Vera kezdeményezésére bevezették a filmesztétika oktatását a középiskolákban. Erre azonban nem voltak felkészülve a tanárok, és én a felkészülést segítendő fél órás filmeket céloztam meg.

- Hogyan jutott el a New York-i Egyetem filmtanszékének a katedrájáig?

- Az Egyesült Államokban rögtön jelentkeztem a New York-i Egyetemre, hogy befejezzem a doktori képzést. Barátaim azonban rám ijesztettek, hogy ha filmből doktorátust szerzek, garantáltan kapok állást - taxisofőrként... Ezért egy év után ott hagytam az egyetemet, és átmentem az Amerikai Filmintézetbe, amelyet az 1968-as orosz tankok elől elmenekült Frantisek Daniel, a cseh filmfőiskola korábbi dékánja alapított. Volt szakmai tanácsadóm, John Cassavetes megnézte egy rövidfilmemet, amelyet Fehér Györggyel együtt készítettem, és közölte, hogy ilyen gondolkodásmóddal egy fillért sem lehet kapni Hollywoodban. A Go west young man! - Menj nyugatra fiatalember! - mondást megfordítva azt mondta, hogy Go back east young man!, azaz Menj vissza keletre! Végül azon az egyetemen lettem professzor, ahol az első évemet eltöltöttem.

- Azzal a kockázattal jár, hogy megnézik a filmet szerte a világon

- Szerteágazó munkásságában egy nagyjátékfilmet jegyez íróként: a Radnótiról 1989-ben, Chris Sarandon főszereplésével készült Forced March (Erőltetett menet) című mozit, amely itthon manapság szinte fellelhetetlen. Milyen visszhangja volt Amerikában?

- Játszották a filmszínházak. Sajnos Magyarországon valóban nem abban a fogadtatásban részesült, amelyet megérdemelne, legalább a 2009-es Radnóti-évfordulón bemutathatták volna a televíziók, de nem került vetítésre. Egyébként társrendezője is voltam a filmnek. Volt egy másik forgatókönyvem is, amely a magyar korona hányattatásairól szólt, ez talán még megvalósítható.

- Radnóti és a magyar korona olyan tartalom, amely az amerikai filmpiacon fogyasztható?

- Jogos a kérdés, hogy milyen anyagokat lehet forgalmazni a nagyvilágban. Radnóti sorsa, úgy gondoltam, alkalmas erre. Az amerikai filmek között létezik holokausztműfaj, ezen keresztül el lehet adni egy magyar költőt, és ez így is történt. A korona esetében a keretjáték az volt, hogy jobboldali emigránsok egy csoportja beperelte az Egyesült Államokat, megpróbálták megakadályozni, hogy 1977-ben visszaadják a koronát a magyar kormánynak. Ez egy amerikai történet: az elnök volt perelve, egy amerikai bírónőnek kellett döntenie. A magyar televízió akkori párttitkára úgy értékelte a forgatókönyvet, hogy a koronát hollywoodi filmként kezeli. Én visszaírtam neki, hogy szerintem a hollywoodi megközelítés nem szerencsétlen, hanem esetleg azzal a kockázattal jár, hogy megnézik a filmet szerte a világon.

- Hozzáértő közönséget nevelnek

- Ön a digitális filmkészítés szakértője és oktatója, könyvet írt a digitális videózásról, 2007-ben pedig Indiában Cell Phone Cinemát, azaz Mobiltelefon Mozit gründolt. Mi ez?

- A mobiltelefonos filmkészítés a 2007-es könyvből ered: a Penguin kiadó rendelte meg tőlem a Complete Idiot's Guide - magyarul: Kalauz tök idiótáknak - sorozatba. Digitális forradalom zajlik körülöttünk, bárki készíthet filmet hordozható kamerával, otthon összemontírozhatja, és feltölti az internetre. Ez a forradalom a filmkészítési eszközök demokratizálódását jelenti. Kiderült, hogy a mobiltelefonokat Alexandre Astruc camera stylójához - kamera-töltőtollához - hasonlóan lehet használni filmkészítésre, filmoktatásra. Festmény, animáció, dokumentumfilm, játékfilm készítésére egyaránt alkalmas. A Cell Phone Cinema a nagyközönség által ellesett, készített filmek fóruma. Ma már "guru" vagyok Indiában, eddig öt országos fesztivál volt több mint ötszáz résztvevővel, díjazzuk őket, és terjesztjük a gondolatot, hogy lehet használni a kameratöltőtollat filmezésre. Elindítottuk az első ausztrál nemzeti fesztivált is, New Yorkban pedig harmadik éve hallgatóim kisfilmeket készítenek, amelyeket filmszínházakban és fesztiválokon játszunk. Emellett különböző újmédia fesztiváloknak vagyok vezető személyisége. Úgy tekintem magam mint a digitális újmédia egyik nemzetközi képviselőjét.

- Állandó zsűrije Szekszárdon a Digi 24 rövidfilmes fesztiválnak is. A digitális rögzítőkkel - mobiltelefonnal, digitális kamerával, táblapécével - készült filmek milyen pluszt adnak a filmiparnak?

- Az első és legfontosabb, hogy hozzáértő közönséget nevelnek. Minden profi, aki azt gondolja, hogy az újmédia ellenség, téved. Ezzel mintha azt mondanánk, hogy az analfabetizmus felszámolása árt az írástudásnak. Ha nagyobb a hozzáértő közönség, nagyobb közönséget kap a profi a kísérletezéshez is. Elérhetjük azt a szintet, hogy - mint az irodalomban - a sok szemétből kiemelkednek a gyémántok. És az újmédia lehetőségei nem korlátozódnak a rövidfilmekre. Johannesburgban nagyjátékfilmet is készítettek, amely kiment a filmszínházakba. A koreai Park Chan-Wook Éjszakai horgászat című, i-Phone 4-essel készült thrillere a feje tetejére állította a berlini filmfesztivált, és óriási pénztári siker lett a mozikban. Nincs limit, mára a Youtube is bevezette a nagyjátékfilmek lejátszását. Az új szociális média afelé tendál, hogy teljes szabadságot biztosít a digitális média művelőinek. És ez egy új piacot is jelent, ahol néhány alkotó rendkívül sikeres.