Prim Hírek

Kevesen tudják, de a Microsoft korábban már használt védelmekkel is felszerelt állományrendszer szerkezetet, mégpedig a 80-as évek elején – főként belső fejlesztésekhez – készített XENIX operációs rendszerben, ami egy igazi UNIX változat volt. Az NT állományrendszer-szekezetét azonban mégsem UNIX alapokra helyezték, mert az NT igazi őse a Digital VMS operációs rendszer (V->W, M->N, S->T, azaz, Windows NT:). A VMS egy csomó listában tárolja a védelmi információkat, és ezt örökölte az NT. Az eredmény: már egy minimális partíció leírásai is olyan hatalmas rendszerinformáció halmazt generálnak, hogy az egy floppy lemezen soha nem férne el.

Nem így a Linux NTFS projekt lelkes fejlesztőinél, akik, észlelve a Windows XP-ben megjelent kisméretű NTFS szerkezet megjelenését, mindjárt vérszemet kaptak. Egy lágylemez méretű állományrendszer ugyanis a Linux meghajtókezelési koncepció miatt tök mindegy, hogy milyen konkrét eszközre kerül.

A Linux NTFS projekt kapcsán most kicsit bekukkantunk az NTFS belsejébe, aminek a szerkezete nem éppen olyan közismerten dokumentált, mint akár annak idején a MS XENIXFS volt. Szerintem szégyen a cégre, de B.G. tudja, miért teszi. Egyébként is, én olyan alapinformációkat, mint a különböző adatszerkezetek pontos belső szerkezete, tudományos eredménynek minősíteném, amit nem szabad soha szabadalmi és szerzői jogi védelmek mögé bástyázva eltitkolni a világ fejlesztői elől. Ugyanez vonatkozik például az Adaptec/ROXIO UDF állományrendszerre és másokra. A felfedezők teljes névsorát viszont a leírással együtt dokumentálnám. Hatalmas sebességgel vész el a cégek szabadalmi praktikái mögé bújva a hájtech ipar megteremtőinek a személyisége. Hol tartunk már attól, hogy tudjuk, hogy a sticky bit a UNIX-ban Dennis Ritchie szabadalma.

A kis kitérő után nézzük az NTFS szerkezetét. A Linux NTFS projektről készült előadás néhány diájából ollózok (ez még az ősi, - Régis Duchesne-től származó - NTFS dokumentációból származik, és csak az alapokat elemezte). Az első ábra, amiből jól látható, mennyire független az NTFS attól, hogy milyen konkrét hordozón ül, az NTFS meghajtó koncepcióját bemutató dia.

Amint emlegettem, egy NTFS szerkezetű diszktartomány fő adminisztrációja listákból áll. A fő listaállomány a Master File Table (MFT). Minden állománynak van legalább egy gyökérrekordja. A fix hosszúságú leíró rekordok különféle jellemzők (attribútumok) leírásait tartalmazzák. Ezt mutatja a következő dia.

Ennek a meglehetősen nagy rugalmasságot lehetővé tevő szerkezetleíró konstrukciónak az erejét mutatja a következő két dia. Az első fontos kitörési pont a hajdani régi 4-partíciós fix diszkkezelésből a dinamikus diszkkezelés megteremtése volt. Az MFT rekordokban elhelyezkedő attribútum rekordleírások ugyanis nem csak a diszkterületen rezidens objektumok leírásait tartalmazhatják, hanem máshol elhelyezkedőkét is. Ezt mutatja a következő dia.

A további kiterjesztés azok miatt az objektumok miatt szükséges, amelyeknek az attribútum listája eleve nem fér el az alapleíró rekordjukban. Ilyenkor kiegészítő rekordokra mutató pointereket használnak a bővebb információ kezelésére. Így összességében elég gubancos állományszerkezethez jutunk (de a relatíve egyszerűbb UNIX-os állományrendszerek belső struktúrája sem igazán különb). Az utolsó dián ezt láthatjuk.

Az ördög, persze, mindig is a részletekben volt. Az NTFS biztonságosabb és hatékonyabb működése végett még jelentős további trükköket is rejt ez a technológia. A Linux projekt fejlesztői nem is ígérik, hogy mindent sikerült pontosan ellesni a MeSe cégtől, de azért igyekeztek. És jól leírták mindazokat az információkat, amelyek a MS SDK, DDK és MSDN anyagokban föllelhető, a rossz ízű visszafejtés kifejezést sem nélkülözve az eszköztárból. Én továbbra is fontosnak tartanám, hogy ez a technológia legyen teljesen nyilvános, lévén alapvető, akár a vas vagy a víz jellemzői.

Már igazán nem kellene a Hook törvénynél tartanunk, amit egy könyv hátuljára, hátulról visszafelé, és sifrírozva írt le Hook, amit azután 75 év múlva kellett valakinek visszafejteni, hogy az emberiség használhassa végre a rugalmasságtan alaptörvényét (az alakváltozás arányos a hatóerővel). [Hook az Angol Királyi Akadémia – Royal Society – első tudományos titkára volt, ő adminisztrálta a fölfedezéseket. Élete végére teljesen üldözési mániás lett, mivel azt hitte, minden ötletét ellopták, lévén, hogy a kor levegőjében persze benne voltak a témák. Mérgében az egyetlen csak tőle származó ötletet úgy eldugta, hogy úgy kellett valakinek megtalálni. Azt már elfeledtem, ki találta meg.]

Ennél szörnyűbb tudománytörténeti emlék a témakörből talán csak a Cardano képlet sorsa. Cardano egész életében arra használta, hogy az akkor szokásos tudományos vitákban sorra leterítse ellenfeleit, mert azok a harmadfokú egyenletekre vezető feladatoknál reménytelenül csődöt mondtak. Cardano csak szinte utolsó leheletében adta tovább egy vitapartner tanítványának. Egész életében monopolizálta a tudományos eredményt. Nos, még mindig itt tartunk?

Mindenesetre a Linux projekt linkjei mentén navigálva talán az utolsó bitről is megtudhatjuk, mi a jelentése egy NTFS-ben. Egyébként az MSDN-en megjelent az RTF formátum teljes leírása, ami igazán derék dolog, de hát az RTF MIME típus, úgyhogy ez inkább kötelező volt, de erről majd máskor.