Prim Hírek

- Bár a hét év egy műsor esetében már szép kor, azért mégsem olyan kerek az évforduló, mint mondjuk volt két éve, vagy - ha megérjük - lesz három év múlva. Ráadásul azt gondolom: egy műsorkészítőben lennie kell annyi önfegyelemnek, hogy a műsorban ne magát a műsort ünnepelje. Erre szerintem nem szabad évente sort keríteni. Persze a születésnap az mégiscsak születésnap, amit a Modem Idők csapatában mindenki fontosnak tart, ezért elhallgatni sem fogjuk csütörtökön az adásban, de különösebben ott és akkor nem ünnepeljük a születésnapot. Másnap azonban - szigorúan adáson kívül, amikor egyébként napra pontosan hétéves lesz a Modem Idők -, igyekszem elvinni a csapatom minden tagját a Liszt Ferenc térre, ahol találkozunk azokkal a hallgatóinkkal, akik hetente megszállottan hallgatják a műsort. (Egyébként a jelek arra utalnak, hogy egy klub szerveződik azokból a hallgatóinkból, akik szeretik a műsort és az abban szereplőket.) Izgatottan várom a péntek délutánt, amikor is találkozhatunk velük személyesen is. Remélem, kellemes nyári este lesz…

- Hogy is kezdődött a Modem Idők hét évvel ezelőtt?

- A szignállal... :-) Na jó, értem a kérdést, hiszen magam is újságíró vagyok. Rádiós újságíró. Az egyik előzmény az, hogy akkoriban a Reggeli csúcs műsorvezetője voltam, és az azóta a Magyar Rádiótól a kereskedelmi tv2-höz igazolt Nagyistók Tibor kollégámmal kitaláltunk egy rovatot, a Tudományos hírszendvicset. Az alcím mindent elárult róla: „az emészthető tudomány”. Az volt a lényege, hogy fiatalos, laza stílusban meséljünk olyan érdekes eredményekről, felfedezésekről, amelyekről addig csak unalmasan (vagy csak az értelmiség számára érdekesen) beszéltek a médiában. Hírszendvics azért is, mert két hír közé betettünk egy izgalmas miniinterjút és mindez 3-4 percig tartott, tehát amolyan rádiós fastfood volt, amivel csütörtök reggelente „etettük” a hallgatóinkat. Ma is úgy látom, hogy ilyen típusú, igazán népszerű formájú ismeretterjesztésre nagyon nagy szükség lenne. A Modem Idők egy kicsit a Tudományos hírszendvics szellemi örököse, hiszen a cél ugyanaz: fiatalosan, lazán beszélni olyan témákról, amelyek az átlagember számára önmagukban (a szikár hír formájában) érthetetlen, unalmas vagy furcsa dolgok. 1994 táján már erőteljesen érdeklődtem az informatika iránt újságíróként is (a főiskolán már 91-92 környékén is tanultuk a számítástechnikát és a programozást, sőt már 1985-ben készítettem cirill betűs nyelvi tesztprogramot a Videoton által gyártott TV Computerre), hiszen kiderült, hogy ez nem csak mérnöki tudomány, hanem egyre inkább olyan téma, amiről a tömegek előtt is érdemes beszélni. És ma már nagyon szépen látszik is, hogy az informatika beépül a hétköznapjainkba, sőt átfogó társadalmi hatásokról beszélnek a szociológusok is világszerte. Hét éve még ez nem látszott ennyire világosan, csak néhány jó érzékű, nyitott ember lelkesedett Magyarországon a digitális világért. Emlékszem, hogy az 1993-as Jurassic Park c. Spielberg-film és számítógépes trükkjei még jópofa hírnek számítottak (például a Tudományos hírszendvicsben), de talán akkor lelkesedtem fel igazán, amikor a '94-es Compfair számítástechnikai szakkiállításon volt szerencsém találkozni két olyan emberrel, aki egyáltalán nem számítástechnikus, hanem éppenséggel társadalomtudósok. Nyírő András és Szakadát István akkor jelentette meg az első magyar CD-ROM periodikát, az ABCD-t. Úgy éreztem, hogy fantasztikus dolog készült el, ami legalább olyan jelentőségű, mint a film vagy a televízió megjelenése. Akkoriban lett divatszó a multimédia. (Az első ABCD teljesen rabul ejtett, hajnalig nézegettem-olvasgattam-hallgattam. Aztán annyira izgatott a dolog, hogy a következő két „lapszámban” már én is jelentkeztem egy-egy produktummal. Nagyon büszke vagyok például arra, hogy az ABCD-n én jelentkeztem először interaktív interjúval.) Úgy gondoltam akkor, hogy a CD-ROM lesz a jövő egyik legfontosabb tömegkommunikációs eszköze. Persze tévedtem, hiszen akkor még nem érzékeltük pontosan az internet jelentőségét. (Leszámítva Nyírőt és Szakadátot, akik '95 nyarán elindították az iNteRNeTTo-t, aminek kezdeti lépéseinél, az ötletelésnél magam is jelen voltam.) Szóval az ABCD abból a szempontból tekinthető előzménynek, hogy a Modem Időkben is folyamatosan kerestem az újítás, a kísérletezés lehetőségeit, na meg az újfajta médiamódszerek gyakorlati alkalmazását...

- Mi volt a rádióműsor alapkoncepciója, és ez mennyiben változott meg a hét esztendő alatt?

- Visy László kollégám 1995 tavaszán felajánlott egy lehetőséget a rábízott délutáni műsorsávban egy darab műsor elkészítésére, ami a számítógép világáról szól a lehető legérdekesebben. De ezt megelőzően vendég voltam az egyik általa szerkesztett műsorban. Akkoriban ugyanis a közismert showman, Fábry Sándor ugyanebben a sávban vezetett rendszeresen műsort a Petőfi rádióban, és egy alkalommal én is ott ültem mellette a stúdióban szakértőként, amikor a számítógép és az internet volt Fábry (rákényszerített) témája. Így aztán történetileg még ez a műsor is tekinthető bizonyos szempontból előzménynek. Dermesztő volt. Jó hangulata volt az adásnak, de azért sok csacsiság is elhangzott. Nem tudok persze neheztelni Fábryra, hiszen akkor még sok bizonytalanság volt a témával kapcsolatban. Azt szerettük volna a kezdetekben, hogy egy színes magazinműsor készüljön, ami mindenki által érthető példákat, sztorikat, lehetőségeket mesél a számítógép világáról. Az első adásban ezek voltak a témák: internetes szerelmespár, cyberszex, hackerek és ezekhez hasonló, kissé bulváros esetek. Aztán átalakult a műsor hírmagazinná, majd csevegős kerekasztalműsorrá, ismét hírmagazinná, végül elérkeztünk a jelen állapothoz: a rádiós talkshow-hoz. Ebben az a lényeges, hogy heti rendszerességgel élő adásban beszélget egy asztaltársaság, amelynek tagjai jellegzetes, karakteres figurák. A sokszínűség azért fontos, mert így mindenki találhat olyan karaktert, akivel képes azonosulni; a csapatban van egy internetező nő, egy morgó bölcsész, egy anekdotázó újságíró, egy csetelő programozó, egy örök fanyalgó, egy praktikus buherátor és a technokrata műsorvezető. Persze minden azért van, hogy a digitális világot népszerűsítsük...

- Miben látod a Modem Idők jelentőségét, médiatörténeti szerepét? A műsort időnként mint a médiakonvergencia egyik úttörőjét említik.

- A jelentőséggel kapcsolatban talán kissé elfogult lennék, bizonyára nem is érzékelem pontosan. Ezt majd médiatudósok megítélik, ha fontos ez egyáltalán. Mindenesetre néhány tény az eddigi eredményekről: 1995-ben a rádióműsorok közül elsőként használtuk az e-mailt a hallgatókkal való kapcsolattartásra, és ősszel már weblapunk is volt - akkor még az iNteRNeTTo szerverén. Ugyanezen évben elsőként használtunk chatet, amikor az élő adásban a hallgatók kérdezhettek Zorántól. 1996 februárjában elsőként szólaltunk meg az interneten magyarul az akkor divatba jövő RealAudio rendszerrel (két hónappal később a Petőfi rádió teljes 24 órás adását elérhetővé tettük a neten), szintén ekkortól épül úttörő kezdeményezésünk, az internetes hangarchívum. 1998 ősze óta folyamatosan jelentkezünk a PC World c. lap CD-mellékletén MP3 formában (eleinte RealAudio file-okkal), így azóta a műsor három csatornán van jelen: a Petőfi rádióban, az interneten és CD-ROM-on, 2001-től elsőként jelentkeztünk néhány hónapon keresztül a látható rádióműsorral, azaz a kétkamerás RealVideo közvetítéssel, majd ezekből szintén archívumot képeztünk.

- Hogyan fér össze a közszolgálatiság a modern, kétségkívül fiatalos műsorral és az informatikával?

- A közszolgálati nem feltétlenül jelent unalmasat, a fiatalos hangvétel pedig nem csak a kereskedelmi adók sajátja. Az előbb említett újításokkal, kísérletekkel, valamint a megszokottól eltérő (talán kicsit korszerűbb) hangzással és stílussal igyekszünk minden héten megmutatni, hogy így is működhet a közszolgálati rádió. Egy beszélő műsor tehát nem feltétlenül unalmas, még akkor sem, ha bizonyos kereskedelmi rádiós szlogenek ezt sulykolják. Azt hiszem, ma már képesek lennénk a közszolgálati rádióban versenyképes produkciót készíteni, ha erre lehetőséget kapnánk, de jelenleg a késő esti adás időpontja gátat szab annak, hogy igazán jelentős hallgatottságra tegyünk szert. Így a mostani feltételek között egy javarészt értelmiségi és kíváncsi fiatalokból álló hallgatóságunk van. A műsornak egyébként alig titkoltan az is célja volt az indulásnál, hogy a rádiós kollégák számára is közelebb hozzuk a digitális világot. Nagy volt, talán még ma is nagy az idegenkedés a számítógépekkel szemben a Rádióban. Bár egy alkalommal a Magyar Rádió Nívó díját is megkapta a műsor, az egyik legjobb eredménynek és visszajelzésnek mégis azt tartom, amikor egy csinos, fiatal rádiós kolléganő megállított és azt mondta, hogy a fia imádja a műsoromat. És mivel mindig hallgatja, ezért ő is rákényszerül, és elmondhatja, hogy már neki is tetszik a hangvétele.

- Hét év a közszolgálati adón sok idő egy műsor számára. Mi volt a legszebb emléked?

- Csak néhány, ami hirtelen eszembe jut. Jó érzés volt 1996-ban, amikor elkezdtük a RealAudio közvetítéseket, hogy Kanadából és az USA-ból e-mailek érkeztek az „amerikás magyaroktól” és köszönetet mondtak azért, hogy lehetővé tettük, hogy a világhálón hallhatnak hosszú évek óta újra magyar szót. Aztán izgalmas pillanat volt, amikor '95 decemberében az élő adás közben Schmitt Pált, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság alelnökét az élő csetvonalunk segítségével összehoztuk a brit kosárválogatott magyar származású szövetségi kapitányával, dr. Németh Lászlóval, aki Londonból szállt be a beszélgetésbe. Érdekes alkalom volt az is, amikor Magyarország akkori miniszterelnöke, Horn Gyula is nálunk vendégeskedett és malajziai infokommunikációs élményeiről beszélt. Kedves emlékeim között őrzöm azt az estét, amikor a kizárólag az interneten működő ParaRádióval közösen készítettünk műsort és abban az egy órában ugyanaz szólt a Petőfin és a Parán. Emlékezetes volt, hogy az interneten szerzett, külföldön élő magyar ismerőseim közül többen vállalták a Modem Idők tudósítói szerepét, és így Amerikából, Nyugat-Európából és Ázsiából is voltak civiltudósítások. Az egyik legérdekesebb az volt, amikor Pintér László, Los Angelesből e-mailben küldött hangos tudósítást (akkor még nem volt MP3), amit persze leadtunk a rádióban. A szép élményeim közé tartozik az az 1999-es műsor is, amikor a Csillagok háborúja Baljós árnyak c. epizódjának bemutatójakor egy 9 éves vak rajongó beszélhetett egy Jedi lovaggal. Nagyon élvezetes beszélgetés volt '95-ben az általam ismert első cyber-szerelmespárral, a budapesti Enikővel és a stuttgarti Szilárddal, akik sokáig a neten tartották fenn a kapcsolatukat. Azóta összeházasodtak. Az egyik legszebb élmény a '98-as szilveszteri műsor, amelyet azóta is sokan felemlegetnek: az egésznek a hangulata számomra feledhetetlen. Élvezetes volt 2001-ben a videoközvetítést kombinálni a rádióműsorral: hogyan maradhat önmagában is élvezhető rádióműsor, miközben pluszinformációkat ad a "nézőknek". Ezzel kapcsolatban érdekes volt, amikor svédországi hallgatónk webkamerás képét a mi közvetítésünkön keresztül látta az egyik budapesti hallgatónk. Emlékezetes volt, amikor 1998-ban Dragon György telefoninterjút készített (spanyol nyelven!) az ottani internettüntetés szervezőjével, Viktor Domingóval. Persze nem felejtem azt sem, amikor Szonja Netdoktornőnk az adás közben vetkőzni kezdett, vagy amikor az ő hangja felhasználásával egy hallgatónk zenét készített. Lelkesítő az, ahogyan mostanában rajongói klubot is szerveznek hallgatóink és még sorolhatnám a sok-sok élményt...

- Bizonyára voltak kellemetlen, kritikusabb pillanatok is.

- A kezdeti jó pénznek számító műsorkeretünk mostanában már igen kevéske, valójában hobbiból készítjük a műsort. Ez szomorú, mint ahogyan az is, hogy nem sikerült olyan kezdési időpontra kerülni, amikor esélyünk lenne nagyobb hallgatottságra.

Persze a Magyar Rádiót belülről ismerve az érme másik oldala az, hogy nagy eredmény a heti rendszerességű jelentkezés, ezt hosszas egyeztetésekkel sikerült elérni. Köszönet jár a közszolgálati adónak azért is, hogy hagytak bennünket kísérletezni, és még ha nincs is jól megfizetve a munkánk, mégis a Petőfi adó hét hosszú éve stabilan biztosítja a terepet számunkra. Ez nagyon nagy dolog!

Egyúttal szomorú, hogy hét éve folyamatosan jelezzük a Magyar Rádió vezetőinek, hogy mit gondolunk a közszolgálati rádió internetes megjelenéséről, de ezeket a mai napig nem veszik figyelembe, a különféle vezetői szinteken elvész a szakvéleményünk és úgy vélem, ezért olyan jelenleg a Magyar Rádió online megjelenése, amilyen. A jelek szerint a honlapunkon 6 éve követhető fejlesztéseinket, kísérleteinket éppen csak a Magyar Rádióban nem ismerik, vagy nem akarják figyelembe venni. Pedig meggyőződésem, hogy igazán jó rádiós portált csak az tud kitalálni, aki maga is rádiós és egyúttal vannak internetes tartalomszolgáltatási tapasztalatai és ötletei. Hiszen a rádiózás valójában a hangos újságírás, amely speciális jellemzői által új lehetőségeket ad, de speciális szakismeretet is igényel. Ráadásul az internet nagyban kiterjeszti a rádiósok lehetőségeit is.

- Az évforduló alkalmat ad a mérlegelésre is, hogyan tovább hét év után? Változik-e valami a jövőben?

- Hét évig kibírtuk és szeretünk annyira rádióműsort készíteni, hogy részünkről fel se merüljön a befejezés. Néhány hónapja befejezni kényszerültünk a RealVideo közvetítést, mivel nem tudtuk finanszírozni a folytatást, de örömhír, hogy a Buli TV-vel megállapodtunk egy webkamerás közvetítés elkezdéséről, amelynek indulása napokon-heteken belül várható. Ha igény lesz rá, később elképzelhető egy Modem Idők hírlevél beindítása is. A hét év alatt annyi sztori, összeállítás, ismeret, fanyalgás, poén stb. gyűlt össze, hogy érdemes lenne elgondolkodni egy kiadványon is.

- Hogy érzed, a Modem Idők készítése, a szerkesztői-műsorvezetői feladat a pályád csúcsát jelenti-e? Hallhatnánk-e néhány szót személyes terveidről?

- Mondják, hogy hétévente érdemes nagyot váltani. Mégsem érzem most, hogy abba kellene hagynom a Modem Időket, hiszen a hét év alatt folyamatosan váltottunk, változtattunk a műsoron. Másképp fogalmazva: még most sem unom, sőt! Kifejezetten szeretem ezt a műsort készíteni. Merem remélni, hogy ez még nem a pályám csúcsa, mert úgy érzem, hogy kellőképpen fiatal és tettre kész vagyok még jobb, még szebb, még érdekesebb produkciók létrehozásához.

• A Magyar Rádió 1997-ben egyéni Nívó díjjal tüntette ki a Modem Idők elindításáért és készítéséért a szerkesztő-műsorvezetőt, Szilágyi Árpádot.