Prim Hírek

A megtalálásunkat segítő marketingre, a szerzett információ rendszerezésére, a honlap üzleti értékét mérő paraméterek regisztrálására, összehasonlítására és a továbbfejlesztéshez szükséges elemzésékre, vagyis az e-világnak az üzletmenetbe való szerves integrációjára jóval kevesebben gondolnak, és nagyságrendekkel kevesebbet áldoznak a cégek. A profitorientáltabb vállalkozásoknak az e-világban sokkal keményebb s ma még kevesek által átgondolt feltételrendszernek kell megfelelniük, miközben a várható haszon nem egyértelmű.

A TNS Modus/InterBusiness 2000. I. negyedéves felmérése szerint mintegy 18-20 ezer 10-nél több főt foglalkoztató hazai vállalatnak van internetes elérése, s számuk 98-ról 99-re 6 százalékkal nőtt. Kilencven százalékuk használja a hálót elektronikus levelezésre, amit a böngészés (68%) és a pénzügyi-gazdasági-piaci információk begyűjtése (60%) követ. Az ügyfelekkel, illetve a beszállítókkal való kapcsolattartáshoz 53, illetve 33 százalékuk fedezte fel a webet. Utóbbi arányok a nagyvállalatok esetében magasabbak, de internetes beszerzésre mindössze 15, míg értékesítésre alig 8 százalékuk gondolt. Mindennek tükrében próbáljuk meg néhány, integrált vállalatirányítási rendszert forgalmazó, implementáló, valamint tanácsadó cég, illetve egy, a menedzserek posztgraduális képzésében is részt vevő felsőoktatási intézmény vezető munkatársai véleményét közkincsé tenni. Arra keressük a választ, hogy milyen hatással lehet az e-világ megjelenése a fenti rendszerek és azok felhasználói jövőjére, s vajon mi lehet az internet üzleti alkalmazására vonatkozó fenti alacsony arányok mögött.

Kétségek között

Az e-világ szereplői közül a felhasználók a kevésbé szemérmesek. ők azok, akik a piaci kínálatot megszondázva hangot adnak kételyeiknek. Bár ma még ritkán kapnak azokra egyértelmű választ, ezért - főként idehaza - végleges döntésre közülük többnyire csak az új technológiák alkalmazásában élenjáró piacvezetők szánják el magukat. Számukra megéri a versenyelőny megtartását ígérő befektetés, s még egy esetleges félresiklott kezdeményezés sem viszi őket csődbe. A gyártó, a szállító, a szolgáltató azonban nyíltan nem lehet bizonytalan, bár ahogy Botos Attila, a BaaN-disztribútor Datorg Team Kft. kereskedelmi igazgatója mondja, még számukra sem egyértelmű, hogy mit értünk valóban e-business alatt. Vajon az is e-business-e, ha webes felületen keresztül elérhetővé válunk, vagy a hasonló műfajú, akár a weben keresztül csatlakoztatott megoldásokkal (e-businesses CRM és SCM) megtűzdelt elosztott alkalmazások teremtenek valóban elektronikus üzleti lehetőséget? Az ERP-fejlesztők az elmúlt év során a fenti "mozaik" általuk nem fejlesztett elemeit merge-ök, partnerkapcsolatok stb. útján igyekeztek megszerezni. Így a jövőben valószínűleg lesznek köztük komplett- és részmegoldás-szállítók, s lesznek, akik úgy dolgozzák majd össze a felhasználónál - akár korábbi ERP rendszerét is beillesztve - az ilyen fokú e-businesshez szükséges egyes elemeket, hogy később ne jelentsen gátat a szűk keresztmetszet.

A minden eddiginél nagyobb arányú cégegyesítések azonban azt sugallják, hogy komoly - pl. az ERP rendszereknél azok alapját, struktúráját érintő - fejlesztésekbe még senki sem invesztál szívesen. Inkább az új elvárásoknak eleget tevő termékek gyártóival fuzionálva, szoftvereik integrálásával nyert (de alapjaiban nem megbolygatott) megoldásokkal kínálnak komplettebb, az új elvárásoknak bizonyos mértékben megfelelő alkalmazást. Nikl István, a Plaut Hungária Kft. külföldi bevezetésekben is tapasztalt ügyvezető igazgatója azt sajnálja, hogy a trendek meghatározásában - bár úgy a valódi igényeket lehetne kielégíteni - ma még nem a piac, hanem a tanácsadók, a gyártók a kezdeményezők, ez pedig egyik oldalnak sem kedvez. Ha a gyártó rossz irányba indul, iszonyú veszteséggel zár, a felhasználó pedig nehezen tud azonosulni a nem valós igények kielégítésére optimalizált termékekkel.

Sarkából kifordítva

A cégek szerkezete, stratégiája, üzletpolitikája és üzletvitele - s ez nem hazai sajátosság - ma még nem az e-világbeli működéshez igazított. Így légyen akár marketing-, akár értékesítési céllal indított elektronikus szolgáltatásról szó, a folyamat - sem input-, sem outputoldalon, sem a vállalaton belül, az ERP-ben végigkövetve - nincs a webbel integrálva. "Azt a nagyobb vállalatok már érzékelik, hogy az e-business, megváltoztatva gazdálkodási környezetüket, az általuk eddig megszokott, hosszú időn át követett üzletbonyolítás módjára is hatással van, ezért stratégiaváltásra van szükség. Ehhez időnként kikérik a tanácsadók véleményét" - mondja a PwC-től Fráter Lóránd. "Az e-business stratégia azonban nemcsak a korábbi, hagyományos értelemben vett informatikai stratégia valamilyen alfejezete, hanem az üzleti stratégiához is kapcsolódik, hiszen az e-business sokkal radikálisabban belehatol, és átalakítja az üzletvitel menetét, mint ahogy azt eddig bármilyen más új technológiai eszköz megjelenése, változása tette. Az például, hogy az internet új értékesítési csatornaként használható, nem csupán új technológiai szempont, hanem az IT- mellett az általános üzleti stratégiát is befolyásolja. Ezért fontos a cégekkel megismertetni, hol érintheti üzletüket az e-világ."

Az e-business által kitágított piaci lehetőségek révén az eddig csupán lokálisan működő cégek globálisan is megmérettetnek. A BKÁE VKI egy, a témával foglalkozó konferencia-kerekasztalának hazai e-business szereplőkből válogatott résztvevői is elméletben a vállalat egészét átfogó stratégia részeként értelmezték az e-stratégiát. Hozzátéve ugyanakkor, hogy a hazai cégeknél a gyakorlatban ma még a vállalati stratégia kialakítása is luxusnak számít, ezért aztán e-stratégiájukat nincs mibe beilleszteni. "Ahol e-businessbe kezdenek, ott stratégiára is szükség van" - mondja Kornai Gábor, az AAM ügyvezető igazgatója -, "amihez a vállalati folyamatokat rendbe kell tenni, hiszen konzervatív megoldásokban alkalmazva a legújabb technológiai vívmányokat azok annyit érnek majd, mintha pacemakert ültetnénk egy múmiába." Azonban nem lehet éles határt húzni, mert lesznek ugyan tisztán e-stratégia alapján működő cégek, de a "tégla-habarcs" típusúak is megmaradnak, ahol a hagyományoshoz kell az e-stratégiát ragasztani. Ami viszont már ma is biztosan látszik az az, hogy az e-business nemcsak a kereskedelmet érinti meg, de minden üzleti funkciót.

"A mostani fejlesztések a szó szoros értelmében felszínesek" - mondja Nikl. "A programok felszínén csatolófelületeket hoznak létre az e-világgal vagy más üzletiintelligencia-rendszerrel való kapcsolatteremtéshez, de a belsejük még nincs koncepcionálisan újragondolva. Hogy nem is sietnek vele, azt az ehhez szükséges hatalmas fejlesztési kapacitás is magyarázhatja. S ha beindul, akkor is csak részenként, tranzakciónként, folyamatonként történik majd. Azt pedig csupán remélni lehet, hogy a gyártók nem követik el ismét azt a hibát, hogy az alkalmazásokban rejlő funkciók csupán 10-20 százalékát aknázzák ki a felhasználók."

Itthoni tapogatózások

Nálunk azzal a jelenséggel is számolni kell, hogy míg Nyugaton végigmentek a társadalmak - bennük a vállalatok és a lakosság is - az internetes kultúra minden fokán, addig mi a végén kezdve gyakran a fogalmakkal sem vagyunk tisztában, nemhogy azzal, mit akarunk. Az viszont nem csak Magyarországon, de a világ sok más táján sem egyértelmű, hogy a vállalat sales csatornaként használja-e, vagy csak információt szolgáltasson, esetleg üzletet is bonyolítson az új csatornán, s hogy vajon a néhány felkapott megoldáson túl lehet-e, és ha igen, akkor mire érdemes az e-lehetőségeket használni.

Míg mindez rendeződik, eltelik egy-két év. "De a hiányzó fejlődési lépcsőfokok miatt utána sem lesz könnyű a tempót felvenni" - mondja Botos Attila. "Még a hagyományosnak számító módszerekkel (EDI) is nehezen bánunk, illetve gondot okoz a mindennapi üzletvitelben elfogadtatnunk azokat, s máris mindezt az interneten, e-businessben kellene végigvinni. A hozzánk egy időben érkezett SCM-, CRM- és e-business alkalmazásokkal elérkezett a bőség zavara. Így a magát időben kiforró, egyensúlyra törekvő fejlődési szint nálunk kimaradni látszik. Ám azt előre megmondani, hogy ez vajon veszélyes-e, vagy büntetlenül felugorhatunk az e-business magas fokára, nem lehet."

A magát a szoftvert böngészőfelületen keresztül elérhetővé tevő e-business funkciók - hogy interneten/intraneten keresztül az ügyfeleknek lehetőségük legyen például egy értékesítési modulba belépve árlistákat böngészni vagy akár rendelést összeállítani - már sok, köztük hazai fejlesztésű tranzakciós rendszerben is megjelentek. A fizetés kezelésére felkészült rendszer - nyilván ehhez a törvényi szabályozás hiányossága is hozzájárul - nálunk még kevesebb, míg külföldön az ezt nélkülöző megoldások életképessége már megkérdőjeleződik. Egy hazai fejlesztőcég, a Winform ügyvezetője, Szabó Péter mindkét lábával a földön áll: "Felhasználóink ma még elsősorban az ügyfélszolgálathoz igénylik az internetet. Egy weboldallal kommunikáló adatkapcsolat megvalósítására van szükségük, hogy azonosíthassák az ügyviteli rendszerben számon tartott, weben keresztül bejelentkező ügyfeleiket, információt szolgáltathassanak számukra. Ezenfelül arra vágynak, hogy a megoldás regisztrálja és kezelje tranzakciós rendszerük weben érkező megrendeléseit. A következő lépés pedig az interneten keresztül az adatbázisszerverhez kapcsolódó applikációk igénybevétele lehet (ez az ASP-szolgáltatók álma is - a szerk.), amelyeken keresztül például a mobilmunkatársak a központi adatbázist bárhonnan elérhetik."

Saját üzletvitelének 90 százalékát az interneten keresztül lebonyolítani szándékozó Oracle magyar leányvállalatától Ambrus Zsolt úgy véli, bár felgyorsult az új technikák, alkalmazások terjedése a világban, de Magyarországon még nem jutott legdinamikusabban növekvő szakaszába az e-világ. "Nálunk is elsősorban az újra legfogékonyabb működési területek - mint a telkom, a pénzvilág élvonalbeli vállalatai és a multik - építik be üzletmenetükbe, de néhány nagy- és középvállalat tevékenységében is érzékelhető már a hagyományostól az e-business irányába történő eltolódás. Azonban amíg nem dől el, mely online, illetve mobiltechnológiák, -technikák lesznek a jövő üzletmenetét meghatározóak, nem okos dolog mindent egy lapra feltéve, kizárólag internet alapú üzletekben gondolkodni. Az internetben és az e-businessben rejlő kettősségeket a jól szervezett, hagyományos piacaikon már sikeres vállalatok (pl. a GE vagy a Tesco) képesek adaptálni. Azonban a statisztikák böngészésekor nem szabad elfelejteni, hogy ezek a nagy cégek egy-egy "elefántnyi" lépésükkel 500 milliárd dolláros forgalmat is generálhatnak az interneten. Ez nem jelent a kereskedelem egészét tekintve abszolút értékű növekedést, új forgalmat, mindössze - a régebbiek rovására - egy új csatorna bekapcsolódását. Ebből következik, hogy az említettek miatt ugrásszerűen megnövő hatékonyság idővel beálló szintjéről ugyanolyan nehéz lesz előrelépni, mint a korábbi, hagyományos üzletmenetben. Vagyis az egyszeri nagy megtakarítás, hatékonyságnövelés lehetőségén túljutva annak szintje már kizárólag az új technológia használatának színvonalától függ."

A szélsőségek világát éljük. Néhány cég - iparágtól függően - nyújt már elektronikus üzleti szolgáltatásokat, a lebonyolításhoz és feldolgozáshoz szükséges infrastruktúrát, back-office-t pedig menet közben igyekszik megteremteni. A vállalatok zöme azonban csak most ismerkedik a technológiával, a termékekkel, tanulni jár a szállítók előadásaira, csemegézik azokból, de még nem döntött. Mindenesetre már ma is vannak, akik úgy gondolják, néhány év múlva visszatekintve az e-businesszel kapcsolatos mostani polémiákra, a meghatározások körüli hercehurcákra, azok nevetségesnek tűnnek majd. Sőt az kategóriaként is megszűnik, s mint a telefon- és a számítógépes hálózatok, vagy mint lassan az ERP rendszerek is, az üzlet integrált részévé válva infrastruktúraként beépül a vállalatok életébe.

Munkaerő és oktatás az e-business tükrében

Pesszimistán látják az e-business hazai éllovasai a hazai munkaerőhelyzetnek és az oktatásnak az e-business terjedésére gyakorolt hatását. Az e-business kiépítése és üzemeltetése szempontjából egyaránt kritikus helyzetet teremthet a munkaerő-kivándorlás. Hiányoznak a magasan képzett vállalati informatikai szakemberek, de a szállítók, szolgáltatók is utánpótláshiányban szenvednek. A "Lehetőségek vagy kényszerpálya" című, az e-business hazai helyzetét központba helyező BKÁE VKI-konferencián ezzel kapcsolatban két kritikus pontra hívták fel a résztvevők figyelemét. Egyik a külföldi agyelszívás, ami épp a tárgyalt témát érintő keserű paradoxonként, a távmunka lehetőségének megteremtésével, ma már nem jelent feltétlen fizikai távollétet, hiszen az idehaza fejlesztett szoftver a megbízónak az interneten is továbbítható. A másik az oktatás, amelynél nem hagyható figyelmen kívül az állami felelősségvállalás. A hozzászólók, megemlítve az ijesztő mértékű állami beruházás hiányát, a maguk hozzájárulását a hazai oktatásfejlesztéshez elégségesnek minősítették. A hazai informatikai, telekommunikációs vállalatok oktatókat, tanszékeket támogatnak, sőt teljes oktatási projektet is kihelyeznek a felsőoktatási intézményekbe (pl. a BMGTE-n az Ericssonnak tanszéke van, az IBM-nek e-business centruma, és vidéki egyetemekkel is vannak hasonló szerződések).

A legnagyobb gondot azonban az egyre fogyó, a 10-20-szoros vállalati ajánlatokat egyre nehezebben elhárító oktatók fizetése jelenti, ezért az oktatói és az üzleti szféra között csaknem húszszoros juttatásbeli különbségek megszüntetésére, a versenyképes oktatói jövedelmek kialakítására tett intézkedések lennének a legsürgetőbbek.

A közelmúltban a BKÁE VKI-ben járt Fodor Istvánnak, az Ericsson Magyarország ügyvezető igazgatójának például azért éri meg a BMGTE-t támogatni, mert sokkal kedvezőbb, ha egy tanár ott képez ki évente 25, az Ericsson számára potenciális munkaerőt, mintha egyedüliként őt csábítaná át cégéhez. Ez utóbbi rövid távú munkaerőgondjain segítene ugyan, de a hosszú távún már nem maradna, aki segíthetne, hiszen oktató nélkül nincs diák. Ez lehet az egyik megoldás az oktatás problémáira, de erre csak a cégek kis hányada mutat hajlandóságot.