Prim Hírek

Software Assurance (SA) konstrukció

Az SA konstrukció olcsó éves díjú előfizetéses szolgáltatás, ami a polcról árult szoftverhez járó alapszolgáltatásokhoz képest többlettámogatást nyújt a szoftverüzemeltetőknek (oktatás, többletszoftver-hozzáférés stb. - de frissítés nincs benne!). A kedvezőbb árszinttel a Microsoft a kis és közepes vállalkozásokat akarta belasszózni. A Jupiter Media felmérése szerint a megkérdezett ilyen vállalkozásoknak alig egynegyede hajlandó ezzel a konstrukcióval foglalkozni, mert csak akkor akarnak költeni szoftverre, ha éppen van rá pénzük. És legfeljebb polcszoftvert vásárolnak, ha rászorulnak.

Az SA előfizetőknek vagy fele vélte úgy, hogy többet költött szoftverre az előfizetéses konstrukcióval, mint korábban.

A nagyvállalatok sem szeretik

Ami a nagyvállalatokat illeti, a konstrukciót nem is nekik találták ki, de egy Gartner-felmérés szerint azok se lelkesednek egyik ilyen Microsoft előfizetéses konstrukcióért sem. Mind az egy-, mind a hároméves konstrukcióra csak a Gartner-felmérésben szereplők 16-16 százaléka hajlandó előfizetni.

Az ok ismét csak az árszínvonal lehet, mert a megkérdezettek vagy 30 százaléka fontolgatta azt, hogy nem újítja meg az előfizetéseiket, ráadásul, fele még a Select és az Open konstrukcióban sem (akkor mi is van a szoftvertisztasággal?). Unják, hogy a cég fejőstehénnek nézi őket.

Közben most fedte fel a Microsoft a szerverfejlesztési koncepcióját, ami négyévenkénti lépéseket tartalmaz. Ez a cégeket végre szoftvereik pontosabb távlati tervezésére hangolhatja, de ez sem teszi vonzóbbá a Microsoft drága előfizetéses konstrukcióit, vélik a Jupiternél. Nagyon sok cég teljesen leragadt a régi állapotoknál. Például, még mindig rengetegen használják a gyakorlatilag ingyen használható, és egyébként nagyon stabil NT4v6b-t, mert semmit nem tudnának befektetni a frissítésbe, nemhogy előfizetett licenckonstrukciókba tudnák ölni a pénzüket.

Drága, de miért?

Ezek az adatok messze a szoftvertisztasági szintek alattiak, úgyhogy tényleg nem tűnnek valami nagy sikernek. Egyébként, túlzottan, más cégek sem tudták az ilyen előfizetéses konstrukcióikat rátukmálni a vevőikre (egy régebbi példa: SCO UNIX). Jóllehet, a hasonló, de nem pontosan azonos, előfizetéses szoftverbérleti konstrukciót az IBM már vagy 25 éve bevezette, még itt, a vasfüggönyön túl is. A cikkíró az első magyar cégek egyikeként próbált vele kötni ilyen szerződést, a CoCom korlátai közt lavírozva (PLIOPT, SORTMERGE). Az IBM azonban akkoriban ésszerű árakat diktált.

Elvileg, egy folyamatos, de szolid költség tehát elfogadható lehet. Más kérdés, hogy közben a szoftver bolhából elefánttá növekedett. A baj csak az, hogy a szoftvergyártók minden tücsköt és bogarat rásóznak szegény vevőkre, bár azok jó, ha csak 1 ezrelékét tudják használni a funkcióknak. Így a fejlesztések sokkal inkább a versenytársaknak szólnak (featureware, buzzware), mint a vevőknek, de könyörtelenül a vevőkkel akarják megfizettetni. Manapság az IBM (szoftverbirodalom!) sem kivétel!

Microsoft reakció

A területért felelős Microsoft menedzser elismerte, hogy a cég nehezen bírja rávenni a szakmát ezekre az előfizetéses konstrukciókra, de a Microsoft mégis úgy érzi, hogy a cég, úgymond, a pénzénél van. Persze, a nullánál minden több. Talált pénz.

Pedig a konstrukciók tényleg hasznosak, ha jól alkalmazzák. Mintapélda a magyar felsőoktatásra és államigazgatásra kötött MS szoftverlicenc megállapodás. A vállalkozók körében az iparkamarák tehetnének hasonló lépést, egyben jelentősen növelve a szoftvertisztaságot is.