Prim Hírek

A filmvetítés mind képi, mind hangvilágában minőségi változást hozó forradalom természetesen a mozikban kezdődött, majd a szórakoztatóelektronika moguljai a nagy üzlet reményében elkezdtek a háztartások felé kacsintgatni. A házimozi azonban nem valósulhatott volna meg, ha a képet és hangot nagy adatsűrűség mellett digitális formában tároló DVD (Digital Video Disc vagy Digital Versatile Disc) kifejlesztése csak kitűzött cél marad. Szerencsére nem így történt, hiszen a gyártók összefogása révén megszülető egységes DVD- szabvány eredményeképpen hamarosan megjelentek az első DVD-lejátszók, illetve a számítógépbe helyezhető DVD-ROM-ok.

Vajon mivel nyújt többet egy DVD-lejátszó a videomagnóknál? - teszik fel egyre többet a kérdést. Nos, a különbségek felsorolása szinte lehetetlen. A legszembetűnőbb változás a kép minőségében jelentkezik (ugyanis a DVD a VHS-felbontás dupláját produkálja), amely az alkalmazott technológiának köszönhetően nem romlik az idő múlásával. A méretét tekintve a CD-kkel megegyező paraméterekkel rendelkező DVD-lemez egyoldalas, egyrétegű változata 4,7 GB tárolására képes (a kétoldalas, kétrétegű technológia alkalmazásával az iménti érték a négyszeresére növelhető). Ez tette lehetővé, hogy egy korongon több mint kétórányi kiváló minőségű videoanyagot lehessen tárolni, a kétoldalas, kétrétegű lemezen pedig még az "Elfújta a szél" is könnyedén elfér. Mivel azonban maradt még hely bőven, a szabványba további nyolc audio-, illetve 32 különböző szinkronfelirat tárolására szolgáló sáv felvitelének lehetőségét is belevették. A DVD támogatja mind a hagyományos (4:3 arányú kép), mind a szélesvásznú (16:9) lejátszási módozatokat. A különböző nyelvű feliratok, hangsávok vagy éppen a képméret között általában a képernyőre hívható grafikus menü segítségével választhatunk. De a pluszszolgáltatásoknak itt még nincs vége: a lejátszás során például válogathatunk a nézőpontok között, s amennyiben a rendezők a filmnek több különböző befejezését is elkészítették, akkor mi dönthetjük el, hogy például egy szerelmi románc sírással vagy éppen nevetéssel végződjön-e.

A DVD funkcióinak elképesztő tárházát legjobban a "The Matrix" című film piacra dobásán lehet nyomon követni, amely olyannyira tele volt tömve extrákkal, hogy néhány "régebbi" DVD-lejátszónak bele is tört a foga (ilyen esetekben a rendszer frissítését a forgalmazón keresztül a gyártó köteles ingyen végrehajtani). A Neo nevű számítógépes hacker és a gépek által generált "majdnem valódi" világ történetét elmesélő, remek effektusokkal teletűzdelt filmetűd milliókat vonzott világszerte a mozikba, így nem is okozott különösebb meglepetést, hogy a Mátrix DVD-változatából több mint egymillió példány kelt el. A korongon természetesen megtalálható maga a film és egy csomó plusz is, mint például az a werkfilm, amely beavat minket a Mátrixban alkalmazott elképesztő trükkök fortélyaiba.

"Baljós árnyak"

Mindezek mellett persze akadnak a DVD alapú házimozizásnak árnyoldalai is. Itt van mindjárt a lejátszókba épített másolásvédelmi rendszer, amely a jogvédelem alá eső filmek másolását - azáltal, hogy a lejátszó kimenetére analóg "zajt" kevernek - lehetetlenné teszi (ez pedig, mint tudjuk, elég tág kört érint...). És a sor folytatódik: mivel a filmek megjelenését rendszerint előre meghatározott időpontokban rögzítik, a DVD-lemezeket és -lejátszókat régiókódokkal látták el. Egy 2-es régiókódú filmet így csak 2-es régiókódú lejátszó képes levetíteni (az már más kérdés, hogy a lejátszók többségét akár hardveresen, akár a távirányítón egy megfelelő kombináció beütésével rá lehet venni a régióváltásra). Az egyes régiók felosztása a következő területi egységek alapján történik: 1-es régió: Egyesült Államok és Kanada; 2-es régió: Japán, Európa, Dél-Afrika, Közel-Kelet, Egyiptom; 3-as régió: Délkelet-Ázsia, Kelet-Ázsia, Hongkong; 4-es régió: Kelet-Európa, India, Afrika, Észak-Korea, Mongólia; 5-ös régió: Kína. A felosztás célja tehát az időzítés. Az Egyesült Államokban DVD-n megjelenő filmeket ugyanis Európában még a moziban játsszák. Ha azonban nem lenne régiókód, akkor bárki megtehetné, hogy az Amazon.comtól megrendeli Amerikából a filmet, s így a moziban már nem is költi a pénzét. A régiókódok bevezetésével azonban sikerült elérni, hogy a filmgyártók és -forgalmazók üzleti érdekei ne sérüljenek (vagyis hogy pénztárcájukat továbbra is éppúgy teletömhessék, mint a "pre-DVD-korszakban").

"Drágán add az életed!"

Nos, ha már pénzről esik szó, akkor nem mehetünk el szó nélkül az árak mellett. Egy jobb minőségű asztali DVD-lejátszóért a kereskedők 150-200 ezret kérnek (ennek egy lehetséges alternatívája a számítógépbe helyezhető DVD-ROM, amelyhez már 20-30 ezer forintért hozzájuthatunk). A házimozi szintén fontos kelléke a megfelelő minőségű, széles képernyőjű televízió, amelynek ára 3-400 ezernél kezdődik, de a felső határ a csillagos ég (nagy képernyős tévé helyett természetesen vehetünk projektort is, azonban ennek ára is elég borsos). És akkor még nem beszéltünk a hangról, amelynek igen komoly szerepe van abban, hogy a multiplex mozikban tapasztalt audioélményt otthonunkba varázsoljuk. A legalább öt, megfelelő dinamikájú hangfal, az ezek meghajtásáért felelős erősítő, a digitális térhangzás reprodukálására szolgáló dekóder szintén jelentős, több százezres tételt képez a házimozi költségvetésében. Ám viszonylag olcsónak mondható a DVD-lemezek ára. Magyarországon 4-8 ezer forintért vehetünk DVD-filmet, míg külföldön (ahol a választékot már nem több száz, hanem több ezer film képezi) még ennél is kevesebbért juthatunk hozzá.

Az eddigiekből már jól látható, hogy mélyen a zsebébe kell nyúlnia annak, aki a házimozirendszer vásárlása mellett dönt. Természetesen nem kell mindent egyszerre megvenni. Első nekifutásra a már meglévő televízióhoz elegendő egy DVD-lejátszó, aztán jöhet a nagy képernyős tévé vagy projektor, majd végül a hangrendszer.

"Üvöltő szelek" és "Nagy durranás"

A házimozi nem kevésbé fontos jellemzője a digitális térhangzás. Tulajdonképpen ez utóbbi nagyobb előrelépést jelent a videomagnós korszakhoz képest, hiszen a hangszórók számának növelése révén merőben új élményeket visz otthonukba. A térhatás terén legelterjedtebb szabvány a Dolby Digital (AC-3), amelyet gyakran 5.1 sokcsatornás surround rendszerként is emlegetnek. A Dolby által definiált összeállításban 5 plusz 1 hangszórót kell az erősítőhöz csatlakoztatni, illetve a szobában elhelyezni. A "center" vagy középsugárzó (amelyet nevéből adódóan középre, a tévé tetejére célszerű elhelyezni) feladata, hogy viszszaadja a dialógusok jelentős részét. A középsugárzó jobb, illetve bal oldalán, a tévé síkjában elhelyezésre kerülő első hangszórópár reprodukálja a zenét és a különböző effekteket, ezek felelősek a tulajdonképpeni sztereó hangzás előállításáért. A surround hangsugárzókat a néző síkjától hátrafelé, az első hangsugárzók síkjától kifelé kell elhelyezni. Az öt hangláda megfelelő beállításával tulajdonképpen már élvezhetjük is a térhangzás fantasztikus élményét (például egy háborús jelenetben, amikor az ellenség hátba támad, a géppuskaropogás hangját is a hátunk mögött halljuk). Itt azonban már nem érdemes megállni, a "subwoofer" ugyanis - a szomszédok őszinte örömére - sokat dob az összhatáson. A magyarul mélynyomóként emlegetett eszköz feladata az alacsony frekvenciatartományban elhelyezkedő hangsáv visszaadása. Elhelyezését tekintve nincs különösebb követelmény, van, aki úgy tartja, hogy legjobb, ha a fotel alá helyezzük.

"A végítélet napja"

Összességében véve a házimozi remek dolog, hiszen a mozi atmoszféráját hozza el otthonunkba. Előbb-utóbb az árak is csökkenni fognak (az eladási statisztikákat vizsgálva, a szakértők szerint a nagy árzuhanás valószínűleg idén ősszel fog bekövetkezni). A technológiát tekintve tökéletesedik a térhatású hang (itt már vannak új fejlemények, például a DTS, illetve a LucasArts által kifejlesztett THX hangrendszer). A fejlesztések másik irányvonalát a vizuális élmények kiterjesztése jelenti. E tekintetben is akadnak már próbálkozások, de a képi világ három dimenzióra bővülésére egyelőre még várni kell.