Prim Hírek

Stumpf István miniszter, a rendezvény védnöke bevezetőjében hangsúlyozta: éppen időben vagyunk ahhoz, hogy a térségben elsőként megfelelő választ adva a kihívásokra, Magyarország a térség mintaországává váljon. Az út azonban, ahogy az előadások is alátámasztották, még kissé göröngyös, így közös gondolkodásra, együttműködésre van szükség, melynek egyik eszköze e konferencia.

Mintavétel az UK-ból

A vendégelőadó David Cooke a hasonló úton, de nálunk kissé előbbre járó Egyesült Királyságból érkezett, ahol egy 28-30 fős csapat élén, az angol kabinetiroda informatikai csúcsszervezete (CITU IT) igazgatójaként igyekszik az információs társadalomban az ipar és a szolgáltatások területén zajló forradalom kormányzati szintre történő átültetését elősegíteni - elsősorban az elektronikus ügyintézést megvalósítva. Mivel a folyamatosan halmozódó ismeretek és információk a kormányzat legfőbb értékei közé sorolhatók, irodája programjának középpontjában az állami szektor információs erőforrásainak lehető legjobb kihasználása áll. Cooke a tavaly indult munka kapcsán az előttük álló feladatokról szólva a szükséges keretek, normák és irányelvek kidolgozásáról, a közös infrastruktúra és alkalmazás fejlesztésének összehangolásáról és az "e-polgár, e-ügyintézés, e-kormányzat" megvalósításáról beszélt, megemlítve az állami szektor ezekre alapozott feladatait, például az általuk kidolgozott szolgáltatások megvalósítását és az elektronikus ügyintézési modellek kialakítását.

Példamutatás

A minisztériumok közül egyedüliként a polgárok képzéséért, ezen belül az informatikai szakemberek neveléséért is felelős Oktatási Minisztériumból érkezett előadó. Szemkeő Judit közigazgatási államtitkár elmondta, hogy az informatikai képzéssel kapcsolatosan minden szinten - az alapoktatástól a tudományos fokozatokig - az oktatási miniszter felel, a képzés minőségéért éppúgy, mint a kiadott bizonyítványok, oklevelek, tudományos fokozatok mögötti tartalomért. Ezért érthető, hogy ha a felügyeletük alatt álló intézményekben az oktatást, illetve a belső működést az informatikai társadalomnak megfelelő szintre akarják helyezni, nem árt a saját porta előtt söprögetve jó példával elöl járni. Előadásában a minisztérium másfél év alatt tett ilyen irányú lépéseiről számolt be. Eredményként elsősorban a heterogén rendszerek egységesítését, a számítógép-használatnak a munkatársakkal való elfogadtatását és az informatika nyújtotta lehetőségekhez történő hozzászoktatását említette. Ennek hatására egyre kihasználtabbak lehetnek a belső tudásbázisuk kialakításának és megosztásának céljával készült intranetükön keresztüli elektronikus szolgáltatások, és kiküszöbölhető lesz a ma még minden apparátust jellemző információelakadás. Az örökölteken túl, mint mondta, vannak saját fejlesztésű adatbázisaik, ilyen például 1,2 millió diák adatával az Országos Diákigazolvány Adatbázis, amely elvileg valós képet ad arról, hogy hol hány diák tanul az országban, sőt területfejlesztési szempontból is értékelhető. Ezek elemzése - hogy az eredmények felhasználhatók legyenek a döntésekhez - a jövő feladatainak egyike. A középiskolák tekintetében az azok internetes hálózatba kapcsolását szolgáló, ma 1500, de rövidesen további 200 iskolát érintő, a korábbi kormányzat alatt indult Sulinet program továbbfejlesztésére, Írisz-Sulinet néven megismert tartalomszolgáltatásuk jelenlegi állapotára volt a legbüszkébb, amelyen keresztül országos szintű, közvetlen kapcsolatrendszert sikerült létrehozniuk. Most a tanárok módszertani képzése folyik, hogy megtanulják tanóráikba beilleszteni az így felkínált lehetőséget. A minisztérium felügyelete alá került egy későbbi előadásban érintett tudományos és felsőoktatási adatbázis, a NIIF, amelynek léte most, az integráció kapcsán nagy előny, hiszen az EU elvárásainak megfelelve lehetőséget teremt az intézmények egymás közti online kommunikációjára.

EU-elvárás és a Magyar válasz

A soknyelvű és sokféle érdekű EU-ból hiányzik egy kohéziós erő, amely a különböző európai országok gondolkodását összeköti. Így nem véletlen, hogy az integrálódás szempontjából lényeges informatikai kérdéseket állították a középpontba, és egy "e-Europe" néven ismertté vált, 10 direktívát tartalmazó tanulmányban határozták meg az EU tagországai számára a fentiekkel kapcsolatos elvárásokat. Szinte ezzel egy időben, a MeH felkérésére Havas Miklós, a Számalk Rt. elnöke létrehozott egy 22 fős szakértői csapatot, amely a múlt év végére előkészítette - a MeH részéről Lengyel Veronika koordinálásával - a "Magyar válasz az információs társadalom kihívásaira" című, többek között az állami koordinációt igénylő, illetve a kényes területeket érintő tanulmányt. A két anyag ugyan eltér egymástól, hiszen az előbbi meglehetősen konkrét direktívákat tartalmaz, míg a hazai egy később kialakítandó programhoz, a témával kapcsolatos vitákhoz, konferenciákhoz kiindulási alapként szolgáló összefoglaló elemzés, Havas mégis megpróbálta a bennük foglaltakat összevetni. Az "e-Europe"-ban a digitálisan írni- olvasni tudó fiatalság, az olcsó internet az elektronikus kiskereskedelem és a kutatók, egyetemek számára, valamint az új kutatási és technológiai ideák gyors terjesztéséhez használt különösen gyors elérésű internet szerepel elsődleges elvárásként. Ezeken túl fontosnak tartják a smart kártyák bevezetését a megszemélyesítés, a telefonálás vagy éppen az egészségügyi adatok vonatkozásában, valamint az informatika területén a kisvállalkozások számára, továbbá kellő mennyiségű kockázati tőkét és nagy fejlesztéseket várnak el az egészségügy, az intelligens közlekedés és az e-kormányzat kialakítása terén.

Eddig az EU, nézzünk most kicsit bele a "Magyar válasz" fejezeteibe. A megfelelő infrastruktúra létrehozását a belé életet lehelő tartalom kialakítása követi, s hogy mindez ne legyen öncélú, használatához emelni kell a lakosság digitális műveltségi szintjét - így a tanulmány. Ha ez a három program sikerül, akkor az információs társadalom adta lehetőségeket felhasználva létrehozhatunk egy jó gazdaságot, egy jó, a magyar gazdaság versenyképességét elősegítő kormányzatot, valamint egy olyan kulturális közeget, amely képes a kiművelt magyar főket itthon tartani. S ezek mindegyikét érinti például - a keresztprogramok egyikeként - a smart kártya kultúrájának erősítése.

Az összevetés végeredménye szerint ugyan az anyagi lehetőségeket nézve nem túl rózsás a kép - adódnak területek, ahol jelentős, rövid távon behozhatatlannak tűnő a lemaradásunk, ilyen például az intelligens közlekedés és a fogyatékos állampolgárok segítése az információs társadalom eszközeivel, illetve bekapcsolásuk az elektronikus információs áramlatba -, az EU-hoz való felzárkózásunk a tanulmány szerint mégsem lehetetlen.

NIIF-sors

Tétényi István, a Sztaki főosztályvezetője, az NIIF műszaki tanácsának elnöke az informatikai infrastruktúra fejlődésének kihívásaival foglalkozott, megemlítve többek között az állam, a vállalkozók és az állampolgárok ezzel kapcsolatos eltérő érdekeinek egyeztetését, valamint a piac és a jövőkép fontosságát. Örömét fejezte ki, hogy a mostani kormányzat anyagilag is elkötelezte magát az NIIF mellett, és húzóágazattá válva a távközlés is kedvező táptalajt nyújt a program folytatásához, amely valójában az "e-Europe" egyik elvárását, a kutatási-tudományos-fejlesztési munkák összehangolásának infrastrukturális hátterét igyekszik immár 13-14 éve biztosítani.

"Kikeres"

A záró előadásban Sikolya Zsolt (MeH) a közigazgatás adatainak nyilvánosságáról beszélt az Európai Unióban és Magyarországon. A közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvényben és az EU Zöld könyvében foglaltak egyaránt előírják az állami szektorból származó információkhoz való hozzáférés jogát, sőt a megtalálásukhoz való segítségnyújtást, vagyis az ehhez katalógusként szolgáló úgynevezett metaadattárak, valamint az információk, terminológiák egységes értelmezését célzó fogalomtár kialakítását is. Ezt célozza a jelenleg - a MeH, az ISM, a fővárosi és egy-két megyei önkormányzat, illetve a MÁFI részvételével - folyó, Kikeres névre hallgató Közigazgatási Információkereső Rendszer kialakítását célzó projekt, amellyel kapcsolatos történések a www.itb.hu/fejlesztesek címen, "A kormányzati metaadat-szolgáltatások" fejezetben nyomon követhetők. A projekt keretében kidolgozandó adatbázis-szerkezet és szoftver könnyen telepíthető lesz a leggyakrabban használt számítógépes környezetekbe, lehetővé téve a legkülönbözőbb közigazgatási szervezetek számára a mintaprojekthez való csatlakozást és annak országos rendszerré bővítését. A projekt eredményeként létrejövő szolgáltatást a legkülönbözőbb közigazgatási intézmények, magánszemélyek és vállalkozások is használják majd annak felderítésére, hogy rendelkezésre áll-e már valahol az általuk keresett információ, és ha igen, melyek a legfontosabb jellemzői.

Konklúzió

Minden hallott megoldás, elképzelés internetes/intranetes infrastrukturális háttérre támaszkodott, vagyis nemcsak Európa nyugatibb felén ismerték fel a kormányok, hogy az állampolgárok olcsóbb, egyszerűbb és minél teljesebb körű kiszolgálása e globalizációt is elősegítő technikákra alapozható. Ugyanakkor szembe kell nézni azzal a ténnyel, ha úgy tetszik, kihívással, hogy a törvényi szabályozások megvalósulása után sem tehetik kötelezővé, csak alternatív megoldásként ajánlhatják az elektronikus szolgáltatások igénybevételét, mivel az állampolgárok jelentős része ma még - elsősorban az idősebb korosztály - idegenkedik azok használatától. Ennek megszüntetése - egyszerűbb kezelési lehetőségekkel, felvilágosítással, tanítással és különböző népszerűsítési technikákat, trükköket igénybe véve - szintén a mindenkori kormány nem kis feladata. Az állam- és közigazgatásban kialakított tudásbázis létrehozása lehet az egyik cél, majd annak megosztása egy belső intraneten az igazgatásban részt vevőkkel, illetve az interneten keresztül az állampolgárokkal.