Prim Hírek

A számokat mindig fenntartással kell fogadnunk, különösen egy olyan szektorban, amelyben a változások borzasztóan gyorsak, a meghatározó cégek rettenetesen titkolózóak, és még nem alakult ki az objektív méréseknek sem a metodikája, sem az eszközparkja. Bizonyos, hogy ha valaki belemerül az alábbi táblázatokba, grafikonokba, akkor ellentmondásokat fedezhet fel, akár a VGA Monitor korábbi cikkei és a mostani adatok között is. Például a fogyasztói elektronikus kereskedelmi forgalom Magyarországon a kimutatás szerint 84 millió volt, s ennél akár egyedül a Compaq Depo is többet produkált. A 84 milliós forgalomnak ugyancsak igen nagy arányát tudhatja magáénak az Ebolt vagy kiadónk site-ja felől nézve a Prím Online Áruház, amely 20 milliós árbevétellel zárta az évet. Persze lehet a dolgot úgy magyarázni, hogy a Compaq Depo forgalma nem a fogyasztói, hanem a beruházási javakra vonatkozik, s ez bizonyos mértékben az Eboltra is igaz; de hát ma már számítógépet vesznek otthoni internetezésre, szórakoztatóelektronikai eszköz gyanánt is, úgyhogy ha ilyen kategorizálásokat elfogadnánk, akkor még nehezebb lenne összegezni a forgalmat. Mindenesetre pl. a húszmilliós forgalmat lebonyolító Ebolthoz nem érkezett semmilyen kérdőív, amely akár a forgalom bruttó összegét, akár annak megoszlását vizsgálná.

Az online reklámipar számai mellé ugyancsak rakható néhány kérdőjel. A Magyar Reklámszövetség Internetes Tagozata egyszer már közreadott egy 1999-re becsült összeget, ez 250 millió volt, amit a legnagyobb online kiadványok, portálok saját bevételeinek összegzéséből kalkuláltak ki. A Carnation közel húsz százalékkal nagyobbra becsüli ezt a számot, s a kétszeres növekedési ütemmel szemben jövőre két és félszerest jósol. (Mit tehetünk ehhez hozzá? A próféta szóljon az ő szájából!)

Szóval vannak kérdőjelek, bizonytalanságok, amelyekkel szemben természetesen ugyanúgy nem állítható semmilyen bizonyosság, hiszen még a jóval egzaktabb PC-forgalmazásról is mindenki vitatkozik, amikor az IDC közreadja a számait. A piackutatás végül is azért van, hogy vitatkozzanak rajta, s a jóslatoknak sikerüljön önmegvalósító jóslatokká válniuk, vagyis teljesüljenek... Úgyhogy most, amikor nagy örömmel közreadunk néhányat a Carnation Consulting internetgazdaságot ábrázoló adataiból, akkor olvasóinkat arra kérjük: ne az egzakt számokat figyeljék, hanem a belőlük kirajzolódó trendeket, amelyek már csak abból fakadóan is igazak, hogy akiknek ilyesmiket jósolnak, azok ráhajtanak, hogy úgy legyen.

Ej, ráérünk arra még...

Az első grafikon, amely erre a mousepad méretű lapra felkerült, forrásként a NUA és a CEEBICnet becslésére támaszkodik, és néhány európai ország internetfelhasználóinak arányát mutatja a népesség százalékában. Földrajzilag nézve a dolgot nem nagyon kellene szégyenkeznünk, egy bolyban vagyunk Ausztriával, Szlovákiával és Csehországgal. Két nagy birodalom mögöttünk: Lengyelország kissé, Oroszország nagyon lemaradva.

Igen ám, de földrajzilag nekünk nyugatra és északra kell tekintgetnünk, mert ha igaz, hogy az internet esélyt jelent bizonyos lemaradások behozására, hiszen ez az eszköz felgyorsítja a gazdasági folyamatokat, akkor itt egy pici fór a gazdaságban nagy előrelépést jelentene... Ám a szomorú az, hogy így okoskodva az olló nagy ütemben nyílik tovább: a Benelux államokban mondjuk háromszor, Skandináviában hét-nyolcszor annyian interneteznek a lakosság tömegéhez viszonyítva, mint nálunk. Izland jár az élen 45 százalékkal, ez hozzánk viszonyítva csaknem kilencszeres szám, s abszolút értékben is fantasztikus, gyakorlatilag minden második embernek van internetkapcsolata. Mi - s ez már egy másik táblázat - 2001 júniusában közelítjük meg a 9-10 százalékot, s ez még a fele sem annak, ahol mondjuk egyik déli szomszédunk, Szlovénia ma tart.

Nem adják a bankot

A kereskedelmi forgalomban az internet ma még jobbára csak úgy jelenik meg nálunk, mint a házhoz szállítás telefonos megrendelésének kiváltása egy új eszközzel, a webes, e-mailes megrendeléssel (bár a telefónia és a számítástechnika konvergenciájának korában kicsit furcsa, hogy a telefonos kereskedelmet nem tekintjük az elektronikus kereskedelem egy formájának). A legnagyobb forgalmat azokkal a termékekkel érték el, amelyeknek értékéről nemcsak szemrevételezés utján lehet meggyőződni, ilyenek mindenekelőtt a könyvek, a CD-k, az értékpapírok és az irodatechnikai cikkek.

Az elektronikus áruházakban megvásárolt árucikkekért 85,29 százalékban postai utánvéttel vagy a futárnak a helyszínen átadott pénzzel fizetünk, se az átutalás, se a bankkártya használata nem terjedt még el olyan mértékben, mint mondjuk az Egyesült Államokban.

Ennek persze nem csupán beidegződéseinkben kell keresni az okát, hanem a bankoknál is. Ott kezdődik, hogy amikor jelen sorok írója VISA kártyájára pénzt rakván az iránt érdeklődött, hogy mennyi idő alatt kerül fel rá a bankban befizetett pénz, nehogy emiatt becstelennek gondolják az óceán túlpartján, mivel egy vásárlás kapcsán egy ottani cégnek megadta a kártyaszámot, a bank alkalmazottja megrökönyödve kérdezte: "Maga megadja az interneten a kártyaszámát? Ezt ne tegye soha többé, ha jót akar!" Nos, ettől engem még nem lehetne lebeszélni a korszerű fizetési eszközökről, hiszen tisztában vagyok azzal, hogy az M1-es autópályán lehúzatni a kártyát kockázatosabb, mint a számát az interneten egy leinformálható szolgáltatónak megadni, ám az igazsághoz hozzátartozik, hogy nemcsak a bankalkalmazottak, hanem a bankok is idegenkednek eme nyílt rendszertől.

Harminchat bank közül az interneten keresztüli banki műveletekre nálunk ma még mindig csak három nyújt lehetőséget, huszonkét pénzintézet, vagyis az összesnek csaknem kétharmada, még website-tal sem rendelkezik. Hogy ez nekik jó vagy sem, nem tudom, de nekünk, a gazdaságnak, a fejlődés gyorsításának bizonyosan nem, s bizony ez sem segít abban, hogy ne szélesedjen a szakadék köztünk és Európa élenjáró nemzetei között. Mindenesetre a banki vezetők optimisták, s bár azt, hogy az internetbanking egy éven belül elterjed, alig 10 százalékuk reméli, azt, hogy egy-két éven belül, már 50%, s mindössze 5% véli úgy, hogy öt évnél később.

Jó bornak nem kell cégér?

Sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy kiakasztják mondandójukat a webre, s attól kezdve sok százmillió felhasználó látja őket, percek alatt felfut a bolt, kiteljesedik az üzlet. Azután ha nem fut, csalódnak, s az internetet vagy webmesterüket hibáztatják: "rábeszéltél erre a marhaságra, egy csomó költség, és sehol semmi eredmény..."

Nos, ha valaki nyit a Kisdiófa utcában egy üzletet, az tudja, hogy ismerősein és a környéken lakókon kívül csak akkor térnek be mások is az üzletbe, ha nagy reklámot csap neki. Ha valakihez bevezetik a telefont, annak sem cseng naphosszat egyfolytában a készüléke, pedig attól kezdve elvben akár milliárdnyi ember hívhatja fel, annyival áll összeköttetésben. Az internet is ilyen, egy adott hálószemet hiába láthatnak százmilliónyian, nem látják, mert nem nézik, nincs semmi, ami odaterelné őket.

Az internetreklám főként ennek a felismerésnek a szüleménye. Bár van, amikor hagyományos szolgáltatásokat reklámoz valaki, mondjuk, egy bannercsíkkal, ezt is többnyire úgy teszi, hogy a csíkra kattintva egy olyan oldal jön elő, ahol részletesebben megismerkedhetünk az adott szolgáltatás lényegével. Törvényszerű tehát, hogy az internetes gazdaság fejlődésével az online reklámipar forgalma is növekedjen. 1998-ban ez összértékben mindössze 60 milliót tett ki, a tavalyit már 290 millióra becsüli a Carnation Consulting, s a további prognosztizált számok: 2000-ben 730, 2001-ben 1380, 2002-ben pedig 2300 millió forint.

Az egyre növekvő torta akár a kis online kiadványokat is önbizalommal tölthetné el, hogy ha ma nem is férnek az asztalhoz, a jövőben majd jut nekik is egy kis morzsa - ez azonban nincs így... A Carnation Consulting szerint tavaly is az öt legforgalmasabb magyar site vitte el a hirdetési bevételek 65 százalékát, és a koncentráció csak fokozódik, úgyhogy a nagyobb tortából a nagyok nagyobb szeletekre számíthatnak, a kisebbek pedig még inkább hoppon maradnak...