Prim Hírek

A tervezet általános indoklása megállapítja: az információs technológia napjainkban tapasztalható robbanásszerű előrehaladása drámai módon átalakítja a korábbi társadalmi és gazdasági érintkezési formákat. A fejlődés eredményeként a napi élet részévé váltak az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások. Elterjedtek a különféle üzleti, kereskedelmi tranzakciók elektronikus adatátvitellel történő lebonyolításának technikái, kialakultak a hálózatra alapozott életvezetési formák elfogadott és preferált rendszerei.

Az internet gazdagodó lehetőségei szabják meg a további trendeket, folyamatosan egyre több területre tör be - és alakítja át a megszokott életkereteket - a hálózati informatika. Éppen ezért állapítja meg a törvényjavaslat: a törvényhozás feladata az, hogy megteremtse az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások biztos jogi hátterét, ezzel is erősítve az új formákba vetett bizalom megszilárdulását. Csakis így aknázhatók ki a hálózati gazdaság kínálta gazdasági és társadalmi előnyök.

A világos célkitűzések elismerése mellett ugyanakkor nem lehet elhallgatni, hogy a téma kiforratlansága miatt nagyon munkaigényes, ugyanakkor kockázatos kísérletbe fogott az előterjesztést felvállaló kormány. A szabályozás megteremtésének folyamatában nagyon könnyen lehet hibázni vagy érdekeket sérteni, hiszen a valós társadalmi csoport- vagy szakmai érdekek sem láthatók mindig tisztán és egyértelműen. Példának okáért még most sem eldöntött vita, hogy az elektronikus gazdaságban ki csinál igazán üzletet: a technikát biztosító vállalkozások, a tartalomszolgáltatók vagy a hagyományos cégek, amelyek képesek munkájukat a hálóra áthelyezni. Ezek még nem dőltek el igazán és mérhetően, így természetesen nehéz szabályozni a szereplők magatartását.

A törvényjavaslat szinte katalógusként is használható, ha valaki éppen az elektronikus gazdaság problémagyűjteményét akarja összeállítani. Az első paragrafusok mindjárt az internet globalitásából következő vitarengetegben kívánnak rendet vágni. A szabályozás úgy foglal állást, hogy a törvény hatálya a Magyarországról nyújtott és a Magyarországra irányuló tranzakciókra vonatkozik. Elemzők szerint ez a meghatározás a későbbiekben nem lesz elegendő, úgy vélekednek, helyesebb lenne a szolgáltatást közvetítő szerver földrajzi elhelyezkedéséből kiindulni.

Nem médiakódex

A munkaanyag legtöbbet tárgyalt - és a hozzászólók által néha talán túldramatizáltnak tűnő - része a hálózati szolgáltatók tartalomra vonatkozó felelősségét igyekszik jogszabályi keretbe foglalni. Egyszerűbben szólva: a 8-13. paragrafus megkísérli - az elsők között Európában - meghatározni, hogyan és milyen formában tehető felelőssé a telekommunikációs vállalkozás (tehát az információ közvetítője) az internetes felületeken megjelenő tartalomért. Itt természetesen nem az online médiáról van szó, hiszen az ide tartozók önmagukban, deklaráltan tartalomszolgáltatók, azaz rájuk vonatkoznak a jelenleg is érvényben lévő sajtórendelkezések. Itt a webaktivitás, illetve az elektronikus közösségek - fórumok, beszélgetőszobák, levelezőlisták - megnyilvánulásai azok, amelyek szabályozását szükségesnek ítélte a törvényalkotó.

Egy aktuális példával illusztrálva: a bombarecepteket proponáló oldalak működtetését vagy személyeket, népcsoportokat sértő szövegek kihelyezését kívánja a törvényi szabályozás megakadályozni. A javaslat szerint ez úgy történne, hogy mindenkinek joga lenne - az okirati formákat betartva - kifogást emelni olyan tartalom ellen, amelyről megfelelően bizonyítani tudja "a jogos érdekét sértő tartalmat". A felszólamlást követően a tartalom közvetítőjének, tehát a hálózati szolgáltatónak haladéktalanul meg kell szüntetnie a kifogásolt tartalomhoz való hozzáférést.

Stop a kéretlen leveleknek

A 14. paragrafus is a netizenek alapjogait érinti. A tervezet itt próbálja szabályozni az internet talán legvisszataszítóbb jelenségét, a kéretlen reklámot, a spamet. Valamennyien tapasztaljuk, mennyi fölösleges ajánlatot kapunk elektronikus postaládánkba, s bár valódi levélszekrényünk is sokszor túlterhelt a reklámbrosúráktól, azokat olvasatlanul eldobhatjuk. Más a helyzet az elektronikus levelekkel. Ezeket le kell töltenünk, hiszen csak így juthatunk a következő levélhez. Magyarul: akár akarjuk, akár nem, szemünk elé kerül a hirdetés, ráadásul a saját költségünkre, hiszen amíg letöltjük, ketyeg az óra, azaz nő a telefonszámla.

A szabályozás lehetőséget kíván teremteni arra, hogy az internethasználóknak legyen módjuk elutasítani a reklámot. Sajnálatos, hogy megint - hasonlóan az offline agresszióhoz - a fogadó félnek kell letiltatnia magát a különböző listákról. További gyengeség, hogy ha tiltakozásunk ellenére is kapjuk a brosúrákat, és ezt a fogyasztóvédelem illetékeseinek bizonyítjuk, a tervezet nem szankcionálja a szabályokat megszegő cégeket.

Összességében elmondható, hogy a tervezet átláthatóbbá teszi az interneten zajló gazdasági folyamatokat, ezzel hozzájárulva ahhoz, hogy tisztább viszonyok jöjjenek létre a hálózati szolgáltatások területén. Egyben a javaslat elősegíti az internet jó értelmű humanizálását is: a net a sok negatív példa után a közvélemény előtt is a felelősen gondolkodó, alkotó társadalmi csoportok és emberek életterévé válhat.

9:6

Ilyen arányban találta általános vitára alkalmasnak az Országgyűlés Informatikai Bizottsága az elektronikus kereskedelem egyes kérdéseit szabályozó törvényjavaslatot.

A vitában Rogán Antal bizottsági elnök előrebocsátotta: ez a törvény nem kíván tartalomszabályozási kérdésekkel foglalkozni, s egyben ismét kifejtette azon véleményét, hogy az internet általános kérdéseiről a következő parlamenti ciklusban szabályozást kell alkotni. A Fidesz-frakció nevében elmondta, hogy módosító indítványokat készítenek az internethasználók érdekében. Így a törvénytervezettel szemben inkább a reklámüzenetekre való feliratkozást, nem pedig az utólagos leiratkozást támogatnák.

Molnár Gyula (MSZP) bizottsági alelnök üdvözölte, hogy a tervezet kötelezővé tenné bizonyos szolgáltatóvállalatok számára az elektronikus ügyfélszolgálat elindítását. Ellenzi viszont, hogy a tervezet felhatalmazást adna a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszternek arra, hogy rendeletben szabályozza az informatikai biztonság kérdéseit, az elektronikus iratkezelést. A politikus szerint ezek olyan jelentőségű ügyek, amelyek mindenképpen törvényi szabályozást igényelnek.

Szabó Zoltán (MSZP) kizárólag a térítés ellenében nyújtott szolgáltatásokra korlátozná a törvény hatályát, mert ellenkező esetben az általános jogokat sértene. A képviselő nehezményezte az adott tartalommal szembeni kifogás érvényre juttatásának módját, mert meglátása szerint a jelenleg tervezett szabályozással bármilyen tartalmat végtelen hosszú időre el lehet tüntetni a hálóról.

Kiss Andor (MIÉP) vitatta, hogy az elektronikus kereskedelemről törvényt kellene alkotni, mert jelentőségét elhanyagolhatónak véli. Ő sem támogatja a tartalmi szabályozást, mert az csorbíthatja a szólásszabadságot.