Prim Hírek

Ám az imént felvázolt informatikai környezetbe a 80-as évek közepe táján berobbantak a PC-k, majd megjelenésük után röviddel a kommunikációs gondjaikat megoldó hálózatok, s innentől kezdve "elszabadult a pokol". Mindenhova befészkelték magukat az egyre kisebb helyigényű, de egyre jobb képességű - a rajtuk futó alkalmazások jóvoltából kommersz és specifikus igényeket is kielégítő - masinák, hogy vállunkról levéve a feladatok egy részét, helyette újabbakat pakoljanak rá. Nagy üzletet látva benne egyre több gyártó bukkant elő, amely a felhasználókért vívott harcban egyéni megoldásokkal bombázta a piacot. Divatba jöttek az egymással együttműködni képtelen platformok s a rajtuk futó alkalmazások végeláthatatlan sokasága. Néhány év elteltével azonban, a piacvesztéssel járó helyzet tarthatatlanságát felismerve, a gyártók, ha vicsorogva is, de megpróbáltak "beszélő viszonyt" kialakítani közöttük.

A nagy versengés során szinte teljesen megfeledkeztek a felhasználókról, akik nehezen tudtak a fejlődés általuk diktált sebességével lépést tartani, és nem jártak másképp a rendszerek telepítői, üzemeltetői sem. Az elképesztő tempó mellett kevés idő maradt az újabb és újabb technológiák és termékek megismerésére, ennek híján viszont egyre nehezebb volt megítélniük, szükség van-e valamelyik megoldásra, és ha igen, melyikre.

Nálunk mindez a rendszerváltással fűszerezve zajlott, s a privatizáció, a versenyszférában dúló harc miatti racionalizálások és a szakemberhiány következtében ma már sok helyen a korábbinál lényegesen kevesebb ember működteti a mára sokkal bonyolultabb rendszereket. Többek között a fenti ellentmondás hatására fordult a vállalati informatikusok és a menedzsment érdeklődése a vállalatot szó szerint behálózó, hibás vagy elhibázott működése esetén a céget akár csődbe juttató informatika "kordában tartása", a rendszerfelügyeleti eszközök irányába.

Most kezdődő, következő számunkban folytatódó összeállításunkban rövid "fejlődéstörténetüket", az idehaza is ismert, teljes funkcionalitást kínáló válfajaikat, az alkalmazásukkal kapcsolatos hazai tapasztalatokat, sikeres bevezetésük "titkát" osztjuk meg olvasóinkkal, többek között a gyártók hazai képviseletének szószólóitól hallottakra támaszkodva. Jövőjükről pedig a GartnerGroup felmérésiből merítettünk információt.

A szükséges rossz

Az vállalatoknál alkalmazott informatikai rendszerek mostanára - kis túlzással - termelőerővé váltak, s mint ilyenek többek között alacsony költségű, de magas hatékonyságú, biztonságos üzemelésükkel válthatják be az alkalmazásukhoz fűzött reményeket. Azonban - legalábbis Magyarországon - gyakran még bevezetésük célja s ennek híján a megfelelő rendszerek kiválasztása is hibádzik. Ezért feladatukat, az üzleti folyamatok támogatását sem tudják hatékonyan, még kevésbé olcsón ellátni. Feltételezve - mert erre is akad példa -, hogy a cél ismeretében az azt támogató installáció mellett döntő vállalatnál sikeres volt a bevezetés, még akkor is gondot jelenthet a hatékony és költségtakarékos működtetés. A valóság azonban ennél is lehangolóbb, hiszen becslések szerint a közép- és nagyvállalatok mindössze 7-9 százalékának van idehaza integrált, az üzleti folyamatait megfelelő módon támogató informatikai rendszere, a többség heterogén, az évek során toldozott-foldozott, kiöregedett számítástechnikai háttérrel igyekszik boldogulni.

Kétélű dolog az informatika, s mint minden szolgáltatás esetében, hiánya feltűnőbb, mint folyamatos jelenléte. Így ha jól üzemel - mivel fejlesztése, modernizálása, működtetése költséggel jár -, szükséges rosszként tartja számon a vállalatvezetés. Ellenkező esetben viszont - az okozott bevételkiesés vagy hitelrontás miatt - fejét veszik az informatikusoknak (ezért nem is túl hálás feladat a felhasználónál ezt a posztot betölteni). Az elégtelen működés nemcsak a mögötte lévő szolgáltatás leállását jelenti, de a nem emberléptékű válaszidő, a rosszul választott - nem megfelelően működő - alkalmazás, a szűk hálózati keresztmetszet és más okok esetén is így érezhet a felhasználó.

Aki ezek után azt gondolja, hogy a vállalatvezető és az informatikus egyaránt két kézzel kap a fenti rendszerek minden lényeges funkcióját, paraméterét felügyelni, ha szükséges, akár automatikusan korrigálni képes termékek iránt, bizony téved. A rendszergazdák, informatikai vezetők ugyan kapva kapnának a lehetőség után, de feletteseik ritkán hagyják jóvá a bevezetéssel járó költségeket. Így persze az amúgy is szűk költségkeretből csak részfeladatokat - programok központi telepítését, szoftver- és hardverleltárt, hálózatfelügyeletet - ellátó modulokra, illetve egyedi termékekre tudnak pénzt juttatni. Pedig a különböző rendszerek egymásra hatása, az egyes alkalmazások összeakadása, a nem megfelelő biztonsági és prioritási szintek, az adatokat szállító hálózatok szűk keresztmetszete miatti nagy válaszidők, illetve a mentések hiánya okozta adatvesztés demoralizálhatja és az informatika ellen fordíthatja a vállalat egészét (az internet/intranet megjelenésével persze mindez hatványozottan jelentkezik).

A kezdetek

Mivel a PC-k megjelenése után az azokat összekötő hálózat volt az első emberi léptékkel már nem átlátható és kezelhető világ, így erre készültek az első menedzsmentrendszerek, a hálózatkezelő alkalmazások. Ez az oka, hogy bár számtalan kritikus része van már azóta az informatikai rendszereknek, s a velük kapcsolatos feladatok is a többszörösére duzzadtak, a hálózat- és rendszerfelügyelet fogalma mégis összemosódik a köztudatban. Ez egyrészt gátat szab az utóbbi terjedésének, másrészt az akkoriban hálózatfelügyeleti, ma már viszont teljes rendszerfelügyeleti alkalmazásokat kínáló vállalatoknak nem kis feladatot jelent újrapozicionálni magukat a felhasználók fejében.

Mint minden más informatikai alkalmazás esetében, a rendszerfelügyeletnél is - épp a gyártók korábbi tevékenységéből adódóan - több irányból indult a termékfejlesztés. Így ma alapvetően két egymással viaskodó, felépítésében különböző, de a piaci igényeket teljes mértékben kielégítő - következő számunkban a gyártók által bemutatott - alkalmazástípus létezik. Egyikük az úgynevezett keretrendszerre épülő (gyártók: pl. IBM, Computer Associate), másikuk pedig az "építőkockákból" álló (gyártók: pl. HP, Novell), azaz modulonként üzembe helyezhető s egymásba integrálható rendszerfelügyeleti alkalmazás.